Óvári Miklós: természetes blog

Blogomban elsősorban a délnyugat-dunántúli táj természeti értékeit, a növényvilág kutatásának eredményeit, aktualitásait szeretném bemutatni az Európa legszebb tájain való csavargások fotóbeszámolóival fűszerezve

Sárika

Az amarilliszfélék családjának hazánkban 4 nemzetsége él, ebből a nárciszok és a hóvirág már korábban bemutatásra került. A másik két nemzetség a tavasszal nyíló tőzike (tavasszal sorra kerül) és az őszidőben virágzó vetővirág. A vetővirág (Sternbergia) nemzetség mindössze 8–10 fajt számlál, melyek többsége a török tájak lakója, így virágaikban minden bizonnyal a megfáradt Erdogán elnök gyönyörködik. Európában két faj ismert, az őszi vetővirág és az apró vetővirág. A nemzetég nevét a cseh polihisztorról, Kaspar Maria von Sternbergről (1761-1838) kapta, aki számos tudományágban alkotott maradandót, mint a teológia, ásványtan, geognozia, rovartan és botanika.

Sternberg portréja 1838-ban Alexander Clarot vásznán (forrás: Wikipedia)

Míg mi a labancokkal hadakoztunk, addig a világ újan felfedezett szegleteit szép csendben uralmuk alá hajtó britek az összeharácsolt vagyonból a tudománynak is átnyújtottak pár morzsát: rovartani illusztráció, táblakép a Transactions of the Entomological Society-ből,1848-ból (forrás: Wikipedia)

Az őszi vetővirág (Sternbergia lutea) főképp a mediterrán tájak lakója, mely a sziklás lejtőkön, mezsgyéken, valamint a már sokszor említett másodlagos cserjésekben, bozótosban (frigana) él. Tőálló, keskeny levelei fényes sötétzöldek, már a nyár folyamán megjelennek, míg aranysárga virágait októberben hozza. Hazánkban vadon nem él, de hagymáit a virágárudában meg lehet vásárolni, így virágzásával az őszi sziklakertet utolsóként díszíti.

Nyíló őszi vetővirág a sziklakert(m)ben

A mediterrán táj a művelt parcellák, erdőfoltok, cserjés bozótok és kies sziklagyepek mozaikja.    Frigana jellegzetes képe, számos honos növény élőhelye, utolsó menedéke Rodoszon.                      A cserjést ott főképp boróka és cisztuszfajok alkotják, a nyíltabb sziklateraszokat – többek közt - genyőték, orchideák népesítik be.

A hazánkban is honos apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora) a mérsékelt zónában Spanyolországtól a Kaukázusig, Észak-Afrikában Marokkótól Palesztináig, sőt Ázsiában Iránig megtalálható. Szeptemberben nyílnak magányos virágai, majd a kikericsekhez hasonlóan tavasszal hozza leveleit és termését. Népi nevei kikericsvirágú sárika, őszike. Hazánkba védett növény, előfordul a Dunántúli-középhegységben, a fővárostól keletre és a Dél-Alföldön. Jelenleg ismert legnyugatibb állománya a Káli-medencében található. Felénk valószínűleg nem él, csupán régi adata ismert, Borbás Vince 1900-ban megjelent balatoni flóraművében említi: „verőfényes dombon Becze, Ederics éa Nemes-Vita körűl”, bár zárójelben a SzHW rövidítéssel jelezte, hogy a XVIII. század elején élt keszthelyi botanikusok adatáról van szó. A másfél évszázaddal ezelőtti előfordulást nem sikerült megerősíteni, bár magam is többször kerestem a jelzett területen. A Bece és az Edericsi-hegy lábának löszköpenyén ma többségében szőlők, üdülők találhatók. A tanúhegyek páratlan panorámájának látványa már régóta mágnesként vonzza a távol lakó tehetősebbeket, mely a terület teljes elvittyillósodásához vezetett. A kerítések védelmében a telkek gyepeit már nem lehet végigjárni és az itt is kötelezővé vált kényszeres fűnyírás gyönyörű kis növényünk túlélési, előkerülési esélyeit lassan a nullával teszi egyenlővé…

Nyíló vetővirág az ősi családi birtokon a tihanyi Óvár domboldalán

A termőhely őszi képe a fenyérfű tömegével

A Bece „verőfényes dombja” a kápolnával, mögöttük az Edericsi-hegy a faluval őszidőben

Tájképileg lenyűgöző, szép, rendezett a Bece-alja, csak épp a természet veszett oda..

A sárika hazai weboldalakon:

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_601

https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2017/04/03/hangyak-segitenek-a-vetovirag-szaporitasaban/

http://molnar-v-attila.blogspot.com/2018/10/cikk-sternbergia-colchiciflora.html

A vadon élő vetővirágokat Törökországban sokáig virágaik miatt szedtek, sőt exportálták, majd rohamos pusztulásuk láttán védelem alá helyezték őket, egyúttal az exportot is leállították.

A törökországi sárikák oldala:

https://www.pacificbulbsociety.org/pbswiki/index.php/Sternbergia

Sternberg élete, munkásssága:

https://en.wikipedia.org/wiki/Kaspar_Maria_von_Sternberg

Sárika a zeneirodalomban – avagy példabeszéd a férfiúi kitartásról és a női állhatatosságról

https://www.youtube.com/watch?v=9SX3jh4kzzM

Végül: tanuljunk nyelveket, a szinkronizálást felváltó feliratos filmek mellett olvassunk idegen nyelven. Gnothi seauton, avagy aki a Sárikával hosszabban szeretne foglalkozni annak ajánlom Hans Sammereyer: azonos című, német nyelven íródott regényét, mely a magyar lét kvintesszenciáját foglalja össze: „…in allen Farben stand die buntbewegte Herde vor uns: tollende braune Füllen... stillgehende Rosse... scheckige bunte Kühe... kurzhörnige Büffel... hellweisse Oschen... flaumgelbe Junggänse... Und der Schafe wolliges Geblöck… Kälber, Stuten, Ziegen... ja selbst paar Hasen und Hühner.”

und so weiter, azaz û vî awayî, i així successivament, eta abar, اور اسی طرح, agus mar sin air adhart , და ასე შემდეგ, a tak dále, 等々, dhe kështu me radhë, και ούτω καθεξής, און אַזוי אויף وهلم جرا, и така нататък, و غیره, и так далее, 等等.

Pukkanó dudafürt

A rátarti, felfuvalkodott – mármint ami termésüket illeti – növények sorát a hólyagfa után folytassuk egy újabb cserjével. A dudafürt a pillangósvirágúak (Fabaceaea) népes családjának egyik nemzetsége, mely mindössze 25 taxont számlál. Szubmediterrán faj, ennélfogva elterjedésének súlypontja a Mediterrráneum környékére esik, így pl. él Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában is a ókorabeli természetpusztítások (babérlombú- és egyéb erdők levágása) után másodlagosan kialakult macchia, maquis, shrub, garigues, frigana, sommergrüne Gebüsche, stb. nevekkel illetett cserjés bozótosokban. A nemzetség eredete ismét az ókorba repít; kolutea, koloitia néven írt le a híres filozófus, Teofrasztusz egy, a Lipari-szigeteken növő fát, mely a Colutea aeolicus, vagy a Salix cinerea, azaz a hamvasfűz lehetett.

Naplemente az UNESCO világörökség részét képező Lipari-szigeteken (képforrás: pixabay.com)

A magyar elnevezés megfejtése némi fejtörést okozhat, hiszen tudjuk, hogy nálunk két dudás nem fér meg egy csárdában, aminek kivételesen nem az átkos magyar veszekedés az oka, hanem az, hogy két duda nagyon nehezen összehangolható. A békésebb népeknél az ábra szerint ez másképp van (a csárda előtt).

A dudafürt hazai etimológiai forrása - egy fürt dudás  (fotó: Biser Todorov)

A nemzetségnek hazánkban csupán egy faja ismert, a pukkanó dudafürt (Colutea arborescens). Alacsony cserje, mely többnyire a meleg erdőszegélyeken, bokorerdőkben, löszgyepekben él, főképp a Középhegységekben – a Dunán átkelve a Cserhátban és a Mátrában is megvetette lábát, akarom mondani gyökerét. Szürkészöld, páratlanul szárnyalt levelei mellett nyílnak nagy, sárga virágai, melynek „vitorláin” piros rajzolat látható, mintha cvikkert hordana. Virágzása elhúzódik, így megszokott látvány az ágakon a termések és nyíló virágok egyidejű jelenléte.

Nyíló illatos sárga virágai a piros rajzolattal

A megtermékenyült virág egy szép nagy hólyagot növeszt, abban fejlődnek termései. Neve onnét származhat, hogy a terméstartók – melyek leginkább a karácsonyi halászléhez vásárolt potyka hasának felnyitásakor előugró úszóhólyagokra emlékeztetnek - éretlenül nyomásra nagy pukkanással nyílnak szét.

Felfuvalkodottak: dudafürt és a pontyban rejtőző hasonmása

A duda felfujt kecskebőr tömlője is igen hasonló formájú (képforrás: A.FOLK)

A növény hasznosítása nem ismert, ám lokálisan igen fontos ökoszolgáltatást végez. A Duna-kanyarban élő példányok összefogtak ngo alapon, hogy  magyar boglárka (Iolana iolas) nevű, legnagyobb termetű hazai boglárkalepkénk hernyójának kizárólagos tápnövényeként segítsék a faj fennmaradását - amiért a lepidopterológusok esti imába foglalják nevüket.

Magyar boglárka a Magyarország lepkéi oldalán1

Magjai erősen mérgezők, így a brit szigetekre való korai, 1568-ben gyógyászati célból történt betelepítése némiképp magyarázatra szorul.

Szűkebb hazámban való előfordulását a flóraatlasz a Keszthelyi-hegységben két ponton is jelzi, ám én bevallom, soha nem találtam még rá a havasokban. Egyetlen ültetett példányára az ideális termőhelyi adottságoktól legmesszebb, Kerkaszentkirány belterületén bukkantam.

A kerkaszentkirályi bokor

Mutatós virágai persze a kertészeket is rabul ejtették, mire ők cserében ugyanezt tették a növényekkel. Kultivált példányai gyakorta hibridek (Colutea × media), melyek a nálunk honos és egy ázsiai rokon dudafürt (C. arborescens × C. orientalis) szeremének gyümölcsei.

----------

1 Minden érdeklődőnek ajánlom a hazai lepkéket bemutató remek oldalt: http://jasius.hu/lepidopterology/index.html

ha már szóba került a ponty:

https://www.youtube.com/watch?v=NKYGFCDmHuI

a magyar dudáról

https://www.youtube.com/watch?v=QU1eR73Vub8

https://www.youtube.com/watch?v=Z0A4fsRHsIM

a skótok dudái

https://www.youtube.com/watch?v=P2gDkcpYnMc

Az Ibéria-félsziget lányai is szorongatják a kecskebőrt a hónuk alatt

https://www.youtube.com/watch?v=OJi-uKOlLV4

a duda mára betört a nagypolitikába is…

https://en.wikipedia.org/wiki/Andrzej_Duda

Hólyagfa

A naptár szerint itt az ősz, itt van újra… A „későnérő” típusú  növények sem tudják tovább húzni, termést hoznak, a nyári meleg és a sok csapadék nyomán sok esetben 2 héttel is korábban. Az erdők, mezők napról-napra tarkább ruhát öltő fái, cserjéi közül most egy kevésbé ismertet szeretnék bemutatni, aki úgy hívja fel magára a figyelmet, hogy felfújt hólyagokba rejti magjait. Az éretlen hólyag nyomásra pukkan, érett termése a szélben, vagy megrázva csörög.

A mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) a hólyagfafélék (Staphyleaceae), egy kevés, mindössze 10-11 fajt számláló nemzetség tagja. Természetes előfordulásai a Nyugat-Alpok – Appenini félsziget - Balkán – Kaukázus négyszögben találhatók, a brit szigetekre úgy telepítették be.

A mogyorós hólyagfa elterjedési térképe az IUCN RedList térképe alapján

Hazánkban a dombvidékeken és a Középhegységekben még mindenütt gyakorta előfordul – bár sehol sem tömeges - az Alföldek peremvidékein csak néhány megjelenése ismert.  Növényünk  többnyire alacsony termetű, tövétől elágazó. Ágai sötétbarna színűek, sok apró repedéstől fehéren márványozott mintázatúak. A vesszője végén található két rügye, melyek végállók, rajtuk a levelek páratlanul szárnyasan összetettek, 3-7 hosszúkás tojásdad, hegyes csúcsú, fűrészes szélű, mélyzöld, fonákán kékeszöld levélből állnak. Virágai rózsás- sárgásfehér színűek, illatosak, egy függőleges hosszú tengelyen bugavirágzatokban nyílnak a hajtások csúcsán. Termései a kétrekeszű, „felfuvalkodott” hólyagos tokban fejlődnek. Számos népi neve mutatja ismertségét: Apácabokor, fattyú pisztácfa, pukkantó, rózsás ászorufojtó, szerecsendió, hólyagmogyoró. Angol neve is erre utal: bladdernut, azaz hólyagdió. A németek Gemeine Pimpernuss-nak, azaz pattanódiónak nevezik. Elnevezései a termés formájára utalnak, melyek mintha a mogyoró és a gesztenye közti átmeneti alakok lennének. Sajátos hasznosítása is ismert, kemény, fényes, világosbarna, borsónagyságú magvaiból nyakláncot, karkötőt, olvasót (imafüzér) készítenek.

Széles ökológiai tűrőképességű, félárnyéktűrő. Hazai termőhelyei melegkedvelő tölgyesek, karsztbokorerdők, szikla- és törmelékerdők. A dél-nyugati dunántúli tájban a karbonátokban gazdag dombok illír erdőiben találjuk, a Göcsejben nem ismert.

Tarra vágott, egykori fajgazdag erdők vágásán az újulat úttörői közt találjuk

Remetekertben a véghasználatra előkészített, így fényben úszó szálbükkösökben néhol kiterjedt cserjést alkot

Virágzó bokra Csatárban

Illatos virágai számos rovart vonzanak, mint a nagy zajjal közlekedő, eozinmázas bevonatú  - nyilván a Zsolnay manufaktúrában dukkózott - rózsabogarat

A hajtásvégeken függeszkedő virágzatai

Páratlan levelei és a termést hordozó hólyag

Terméséből készült karkötő és olvasó (forrás: Google)

A hólyagfa természetesen a kertészek kitüntetett figyelmét is magára vonta, így a hazai faj, több rokona és hibridjeik is megvásárolhatók virágstandokon, csemetekertekben.

https://www.youtube.com/watch?v=qfyynwXQexI

egy rokon - Staphyllea cholchica

https://www.youtube.com/watch?v=6b6T9p-t5-M

egy rokon Kínából

https://www.youtube.com/watch?v=WmxK276YFxQ

Az arszlán fogai

A nyárutó rétjeit az őszi kikerics lila kelyhei mellett sárga virágok festik színesre, melyek közt az egyik leggyakoribb az őszi oroszlánfog. Az oroszlánfog az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. A nemzetség Európában is számos őshonos fajával van jelen, a Kárpát-medencében főképp száraz réteken található, sárga virágzatú növények, jellegzetesságük, hogy a virágzatban csak nyelves virágok találhatók.

Neve az ógörög leont-, leōn (oroszlán) és az újlatin –odon (fog) szavakból eredeztethető, melyet számos nyelv átvett, mint pl. a német: Löwenzahn. Az elnevezés talán a levelek fogazottságára utal.

Az arszlán (Panthera leo) névadó foga(zata) (forrás Google)

Felhasználása: a közönséges oroszlánfog fiatal levelei nyersen vagy főzve ehetőek, bár inkább csak kiegészítőként alkalmasak. Megsütött gyökerét kávépótlóként használták, ugyanis a növényben található fenolok közé tartoznak a lutein típusú flavonoidok és a kávésav-származékok. Vízhajtó hatású, főzetét vesepanaszok, vízkór (ödéma) esetén isszák.

Hazánkban a népes nemzetséget csupán három faj képviseli. Közülük legkorábban a szőke oroszlánfog (Leontodon incanus) virágzik, májusban. Védett faj, melynek hazánkban a Keszthelyi-hegység dolomitján él a jelentősebb állománya, ezen kívül csak Sopron környékén ismert. Gyakorta egyedüli növényként a csupasz sziklák repedéseiben telepedik meg. Fény- és melegkedvelő, a plató csereseibe csak elvétve találjuk, igazán a meredek oldalakon, bokorerdők tisztásain bukkanhatunk rá. Rövid szőröktől bársonyos tapintású levelei épek, szürkés-zöldek. A szár nem ágazik el, a végén egy virág ül.

Fásodó gyökerével a vállusi csupasz sziklák réseiben is megtelepszik

A melegkedvelő tölgyesekben, szegélyein is gyakori

A bokorerdők tisztásain a nyers dolomitfelszínen erőteljes állományokat alkot

A pitypangra emlékeztető közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus) 20–40 cm magas, nyár közepétől őszig  nyílik. Az egész növény szőrökkel borított, egyenesen felálló levéltelen, nem ágazik el. Levelei szárnyas nyelűek, hosszúkás-lándzsás vagy fordított tojásdad formájúak, csipkés élűek. A magányos, 2–5 cm átmérőjű fészekvirágok a szár végén nyílnak. A virágzatot élénksárga színű, ötcsúcsú, nyelves virágok alkotják, csöves virágai nincsenek. A külső szirmok alul narancssárga vagy vöröses árnyalatúak. A porzók száma öt. A virágok a reggeli órákban nyílnak, délre már becsukódnak.

Virágzó közönséges oroszlánfog a zalacsébi szőlőhegyen

Nyelves virágokból álló virágzata és a virágport gyűjtő mezei poszméh (Bombus pascuorum)

Az őszi oroszlánfog (Leontodon hispidus) az előzőhöz nagyon hasonló, annál később, júniustól novemberig nyíló faj, a legfontosabb és egyértelmű megkülönböztető bélyeg, hogy ennek szára elágazó. Természetes élőhelyei – lápok, mocsarak – pusztulásával a kaszálórétek mellett újabban a kertek, parkok, járdaszigetek zöld nyírt gyepében is megtaláljuk. A települési golfpálya-pázsitok homogén zöldjének elrontója, minden fűnyírós közmunkás esküdt ellensége – egy igazi osztályidegen, maga a hétfejű sárkány (Draconis septem-capitibus) aki minden nyírás után beint és újból virít.

Az ezüstös hölgymálok fölé magasodó nyíló és terméses példányok a mikekarácsonyfai temetőoldal zavart – azaz szépen nyírt - gyepében

Ahol jól érzi magát, elszaporodik, mint a szentpáli réteken

Korabeli ábrázolásaik (forrás Google)

De honnan jön az arszlán? Hát a költőfejedelemtől vettem kölcsön:

Ha

Ha kalapomnak szőre volna,

És jobbra-balra nem konyulna:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

 

Ha már nem volna vagy két éve,

Hogy a mellényem meg van véve:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

 

Ha volna több, mint egy kabátom,

Mit hordanom kell télen, nyáron:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

 

Ha a nadrágom alja, térde

Nem volna oly nagyon megsértve:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

 

Ha a csizmámnak talpa, sarka

Nem kérdené, hol a varga?

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

 

Ha majd e ha, ha, ha meg ha

Elpusztul tőlem a pokolba:

Én leszek a derék legény!

Mindjárt arszlánnak illem én.

Petőfi Sándor

-------

Zenésítve is hallható

https://www.deezer.com/hu/track/66529337

Az arszlán zenéje

https://www.youtube.com/watch?v=EWIvJ7UOXHw

akinek nem jut arszlán, tartson macskát…

https://www.youtube.com/watch?v=wZuhy2uwELA

Bodzafa, bodzafa…

Ki ne ismerné a bulik, bálok, legénybúcsúk, lakodalmak, tejfakasztók híres nótáját. De ki ne ismerné a nóta tárgyát, a hazai cserjefajok leggyakoribb tagját a bodzát, hiszen lépten-nyomon belébotlunk akarva, akaratlan. Többnyire persze a fekete bodzába, pedig rajta kívül még két másik faj is él kis hazánkban.

A bodza (Sambucus) nemzetség sokáig önálló volt, ám újabban a botanikusok a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába sorolták diktatórikusan, vagyis véleményét nem kérdezvén. Amúgy a bodzáknak valószínűleg nincs semmi bajuk ezzel, a pézsmaboglárkák meglehetősen kellemes népség, kora tavasszal nyílnak, mikor bogyósunk még csak a leveleit bontogatja, így a fenológiai eltolódás nem ad lehetőséget a rokoni civakodásra. A bodza ismertségét számos népi neve is bizonyítja: bocfa, csete, fái bodza, fekete bodza. Neve több áttétellel a latin sambūcus (“öreg fa”), az ősi görög sambúkē (σαμβύκη) és egy arámiai ősi hangszerből eredeztethető.

A mohamedánok ma is használt, ősi pengetős hangszere a saz, vagy baglama (forrás: Google)

A fája nem sokra való, még csak nem is ég, csak parázslik a tűzben. Fiatal hajtásaiban egy puha, szivacsszerű un. bodzabél húzódik végig, ami azért hasznosítását némiképp elősegítette: bodzasíp, furulya, bodzapuska is készült belőle. Hadászati jelentősége egyértelműen jelentős,  gyermekkorom indiános játszásaiban a nádból készült nyíl végére húztuk egy darabját - még életlen bicskánkkal is könnyedén faragtuk. Még egy eredeti hasznosítását láttam nagyon régen, a pacsatüttősi öreg cigányvajda amputált bal lábát pótolták egy vastagabb ágával. Gumistupli volt a végén, de a kérgezéssel már nem nagyon bajlódtak…

Bodzasípok (forrás: Google)

A bodza hasznosítása persze nem korlátozódik ezekre az elszigetelt esetekre. A bodzafánk (tojásos kirántott bodzavirág) még dédanyáink korában volt divat, de ma is fogyasztják palacsintatésztában kisütve. Virágjából kellemes szörp, bogyójából lekvár, sűrítmény készíthető. Gyógyhatása is ismert, virág teája veseműködést szabályzó, köptető, izzasztó. Mandula- és torokgyulladás ellen egykor tejjel leforrázva alkalmazták. Számos vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteának ma is alkotóeleme.

Számos helyi néphiedelemben megjelenik, Göcsejben azt tartották, hogy a disznókat elkerüli a vész, ha az óljukba bodzaágat szórnak. Az Őrségben úgy vélték, hogy a bodzát nem jó a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. Ott a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája.

Hazánkban 3 faja él. A gyalogbodza (Sambucus ebulus) egy sarjtelepes évelő növény. Többnyire az utak menti  gyomtársulásokban láthatjuk, ahol sokszor kiterjedt állományokat alkot. Leharcolt legelők szélén, sitthalmokon, bolygatott senkiföldjén érzi igazán jól magát – hát ő ilyen. Virágzata gyönyörű, a hófehér párták közt állnak a piros porzók, érett termésének leve is hasonló színű.

Virágzó gyalogbodza Zalabesenyőnél

Virágzata a jellegzetes piros porzókkal

Termése nyár végén

Útszéli árokban gyalogló állománya Pókaszepetknél

A nemzetség két másik faja fás szárú, cserjék, ill. kisebb fák formájában látható. A pannon tájban és a nyugati szegletekban a fekete bodza (Sambucus nigra) az egyik leggyakoribb cserjénk. Ő is szereti a bolygatott, nitrogénben gazdag termőhelyeket, így a ruderális termőhelyek mellett az örvendetesen szaporodó, mindenütt megjelenő akácosokban kostans cserjeszintet alkot.

Útszélen nyíló bodzabokor Drávaszentesen...

...és a funkcióját vesztett, düledező pajta háta mögött Pakodon

Bimbós és virágzó hajtásai

Augusztusra már beérik a bogyója

Érett fekete bogyói multifunkcionálisak: madáreledelként és befőtt alapanyagául egyaránt hasznosítottak.

Terméséből készült ital és lekvár a naturtermékek iránti növekvő kereslet okán csábító gazdasági lehetőségeket sugall, így újabban ültetvényeket is alakítanak ki vele.

Ez nem a bejegyzés absztraktja, hanem a bodza extraktja (forrás: Google)

A "természet válasza" (forrás: Google)

Fiatal bodzatelepítés Vöcköndön

A nemzetség harmadik hazai tagja a fürtös bodza (Sambucus racemosus) valójában a hegyvidékek és az északi tájak lakója, így szűkebb hazámban nem él, de az országot járva az Északi Középhegységben, a Mecsekben, vagy Sopron környékén rábukkanhatunk. Termése éretten nem fekete, hanem vörös.

Fürtös bodza a Hampen Sø (tó) melletti bükkös szélén Dániában

Terméses ága

Piros termései a Vereckei-hágónál

A bodza természtéséről:

https://www.youtube.com/watch?v=8uqDUEUKUeY

https://www.youtube.com/watch?v=qjPYR_QI-94

melyből megtudjuk, hogy ha a kerten kívül nő, akkor vadbodza…

Hampen Sø-ről jut eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=G9Cn8OgbhAs

1:50-nél!!

Bodzafa a zenében

https://www.youtube.com/watch?v=43_3ePzUlnc

A vidék és a jövő reménységei, a nótás kedvű fiatal gazdászok

https://www.youtube.com/watch?v=aEAA_xEgVdk

Mikor az ősz beelőz

Már többször megemlítettem az éghajlatváltozással kapcsolatos véleményemet és valamikor remélem lesz mód arra, hogy részletesen kifejtsem. Ám az élet, mint oly sokszor most is felülírta a dolgokat…

Az egyik népes növénycsaládról, az orchideákról eddig csak érintőlegesen ejtettem szót, pedig mi tagadás, nagy kedvenceim. A hazai vadon élő orchideák egyik legkésőbben virágzó faja az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis). Mindez ideig az iskolakezdés utáni napokban szoktuk keresni gesztenyések, öreg gyümölcsösök, hegyi kaszálók, temetők sovány gyepében - főképp csenkeszesekben és sztyepréteken. Nem feltűnő növény, arasznyi vékony szárán körben spirálisan ülnek apró fehér virágai.

Virágzó őszi füzértekercsek

De hogy miért is hoztam most előre őt, mikor számos más virág pompázik mindenütt? Mert az idei évben kedves kis orchideám egy hónappal előbb nyílt ki, mint ahogy szokott. Egy hete a csödei temetőbe betérve a csarab nevű kis cserjét akartam megnézni, mikor legnagyobb meglepetésemre a gyepekben teljes virágzásban találtam a füzértekercset. Nem egy tő, hanem az egész állomány volt teljes nyílásban - két példány még bimbóban, de több hajtás alsó virágai már lenyílva/megtermékenyítve voltak.

Nyíló füzértekercs a csödei temetőben

Az idei évben megszokott volt, hogy minden 10-15 nappal korábban virágzott, ám egy hónappal korábbi nyílásra nem nagyon volt példa, főképp egy ilyen „konzervatív” őszi faj esetében. Persze a bizonyossághoz több kell, mint egy, így több temetőt is megnéztem – az eredmény ugyan az volt, mindenhol szépen virított.

Nyíló példányok egy göcseji temetőben

Sajnos a korai virágzás egyéb gondokat is magával hozott. Általában az elburjánzott össznépi fűnyírózás őszre már veszít lendületéből, így az új kenyér ünnepe és a Mindenszentek közti időszakban „pihennek” a bajszosok, ez az időszak szerencsére pont a füzértekercs életciklusára esik. Az augusztus eleje azonban még nem a védett időszak, így ennek megfelelően több helyen is belekaszáltak most a növényekbe. Persze a helyszínen hagyott fűapríték sem segítette a növényeket, hiszen a nyílni vágyó töveknek a filccé összeállt szárazanyagon kellett magukat átküzdeni, hogy a beporzókat fogadhassák.

Lekaszált temető az otthagyott növénymaradványokkal – lássunk tisztán, ennek a klasszikus szénához nem sok köze van…

Túlélők és a harcban elesettek….

--------

Kisfilmek a növényről

https://www.youtube.com/watch?v=FKlhJ-LNtOM

https://www.youtube.com/watch?v=f856tStRC44

https://www.youtube.com/watch?v=ZqBi0WEJYX4

Bioblitz in Südtirol

Tavaly már beszámoltam egy „biopillanatról”, mely kis városom külkerületében, Botfán zajlott. A jelenség – mely 24 óra alatt egy lokalitás teljes természeti vertikumát igyekszik felmérni - manapság divatossá vált, így a tavasz-nyár fordulóján barátaimmal mi is elindultunk, hogy egy rövid hétvégén újra megnézzük, milyen a kisebbség és a növények helyzete a sógoroktól elcsatolt Déli-Alpokban. A kisebbségi jogok akceptálásának mintaterületén minden változatlan volt, a böccék legeltek a dús alpesi legelőkön, a parasztok (meglepő módon) azt tették, ami a dolguk, vagyis kaszáltak és szénát gyűjtöttek, egyet sem láttunk a kocsmában, vagy segélyért sorba állni. A virágok nyíltak, a madarak danoltak, a turisták meg szépen rótták a kijelölt útvonalakat, melyekről csupán néhány kelet-európai renitens tért le növényfotózás ürügyén….

No de lássuk a medvét, ill. hogy a derék brummogó mit látott, midőn Ötzit a gleccserszakadékba kergette, majd később annak leszármazottai által kiirtatott…

A szálláshely Sesto (Sexten) a határt jelző, ködbe burkolózó hegyekkel – hát nem szívesen festeném itt a gerincen a határsávot…

A Tre Cime felé útközben a Monte Cristallo, azaz a mesék Kristályhegyének pazar látványa állított meg bennünket

A híres hármas csúcs, a Tre Cime, vagy Dreizinnen a Dolomitok ikonikus helyszíne, mely szintben futó gyalogútjaival a kocaturistáknak, szédítő Via Ferrátáival a hegymászóknak egyaránt kedvelt célpontokat nyújt. Mi az utóbbi lehetőségről nagylelkűen lemondva a gyepek világát vettük górcső alá.

A csúcsokhoz vezető út mentén a nálunk már ritkaságszámba menő lisztes kankalin uralta a gyepeket.

A Lago Antorno felett emelkedő Tre Cime de Lavaredo

A tó vízében önmagában és a szép vidrafűállományban gyönyörködő, 2418 m magas Cima d’Antorno

A „hegylábi” gyepek nyíló virágai: Haller-kankalinok

Tavaszi tárnics

Alpesi aszat

A Keszthelyi-dolomittömbben is élő zöldike ujjaskosborok itt még bimbóban voltak

Persze egy ilyen turista-verte vidéken igyekeznek a vendéget illően fogadni és minden lehetőséget felmutatni, hogy a vastag pénztálca ne nyomja a zsebet, sőt lehetőleg apadjon.

A Grand Hotel a kristálytiszta vizű tengerszem, a Lago Misurina mellett (sajnos a szép-kártyát nem fogadják el)

A tó déli végén áll a dallamos nevű Opera Diocesana San Bernardo Degli és a Seggovia Col de Varda épülete (lehet, hogy a Debrecen környékén népszerű Várda-keserűt itt gyártják?)

Az elkényeztett kacsák szinte kézből ettek

Az úton visszafelé a Monte Cristallo alatti völgy mentén igazi meglepetés várt ránk – a kontinens leglátványosabb orchideája, a Boldogasszony papucsa (Pianella della Madonna/Frauenschuh) sok száz töves állománya virágzott.

A zöldár kőgörgetegén a lappföldi ujjaskosbor nyílt

Másnap az igazi turistaközpont, Cortina D’Ampezzon át a Passo Falzereggohoz vettük az irányt.

Nyíló tűzliliom és alpesi tölcsérliliom a cortinai réteken

A Piccolo Lagazuoi megmászásának kínzó vágyát leküzdve a hágó rétjeit jártuk be.

A zergeboglár szépen szaporodik, ha hagyják élni és nem tapossák agyon a szarvasok (mint Nován)

Itt a tőzeget sem termelik ki, mint a Principális völgyében, cserébe az utódok is láthatják a  páratlan lápvegetációt.

Az alpesi mák a kőgörgetegeken sütkérezve számlálta a forgalmat

A sárga ibolya az erős napot kerülve az épületek északi falai mentén hűsölt.

Az alpesi kökörcsin délcegen álló fehér és krémsárga virágai nagy számban nyíltak  a legelőkön.

---------

ha valaki nem hinne nekem, hallgassa meg Goran Bregovic-ot,

a dal címe igazi meglepi:  C'è un fiore sulle Dolomiti

azaz Virág nő a Dolomitokban

https://www.youtube.com/watch?v=pP3-pzpiAyQ

Eine kleine Volkmusik?

https://www.youtube.com/watch?v=H6hiT1qAkIw

https://www.youtube.com/watch?v=qQ54w9k9jJI

kis kedvcsináló a hegymászáshoz (még nézni is tereh)

https://www.youtube.com/watch?v=AyvCDzxwip8

https://www.youtube.com/watch?v=v5SyiKd1Nz8

Kutyatej 2

A kutyatejek újabb felvonásában a felgördülő függöny mögött szemünk elé tárul a vizes élőhelyek varázslatos világa. A magassásosok, láprétek, mocsárrétek kínálta lehetőséggel a nemzetség több faja is él, mint a ma már országosan ritka bozontos kutyatej (Euphorbia villosa). Biztos, erős állománya felénk a Batyki réteken található, ahol a védettség remélhetőleg hosszabb távon biztosítja fennmaradását, másutt nemigen mutatkozik.

Bozontos kutyatej tömeges virágzása a batyki kékperjésben

Virágzó példányai

Mind közt talán a legnagyobbra növő faj az igazán attraktív mocsári kutyatej (Euphorbia palustris). Alföldeinken még gyakori, viszont a dombvidéken ritkábban kerül elő – felénk is csak néhány állománya ismert. A láp- és mocsárrétek tocsogós, csak nyárvégére kiszáradó termőhelyeit preferálja.

Mocsári kutyatej az Alsó-Zala völgyben…

… és a Dráva mentén

Virágzó hajtásai

A fényes kutyatej (Euphorbia lucida) is elsősorban a síkvidéki vizes élőhelyekhez kötődik, így a Dunántúlon és felénk is ritkán kerül az optika látóterébe, csupán a Mura-mentén és a Pölöskei tőzegbányatavak mellett fordul elő.

Fényes kutyatej élőhelye és virágzó hajtása

A fűzlevelű kutyatej (Euphorbia salicifolia) esetében ismét visszatérünk a száraz tölgyesek, erdőszegélyek, száraz gyepek termőhelyekhez. Szára húsos, asszimiláló szerve a fűzfa leveléhez hasonló, ez alapján jól felismerhető.

A fűzlevelű kutyatej

A nagy globális (többnyire teljesen felesleges) ide-oda cipekedés eredményeképp távoli tájakról kéretlenül érkező és rendre mértéktelenül terjeszkedő fajok is megjelentek kis hazánkban. Közülük leggyakoribb és legismertebb a mezőgazdasági területeken, gyomos parlagokon kolonizáló napraforgó kutyatej (Euphorbia helioscopia). Vidékünkön is igen gyakori, szántókon, szőlőkben, kiskertekben is felüti fejét. Levele a csúcs felé fűrészes szegélyű, a tok nem bibircses.

Kapálatlan szőlők tarka gyomtengerében a tyúkhurok, árvacsalánok közt láthatólag jól érzi magát.

A zalakarosi szőlők fölött szép kilátása van a Kisbalatonra

Virágai

A jött-mentek közt a legnagyobb méretű a görög kutyatej (Euphorbia taurinensis). Ez ideig a főváros környékén és a Kisalföldön észlelték megtelepedését, de az idei tavaszon a Zalabéri hegyoldalban is előkerült, ami további terjedésének bizonyítéka.

A görög kutyatej

A liliputi fajokból is több megjelent már, ezek közül foltos kutyatej (Euphorbia maculata) a városi burkolatok hézagaiban, betonrepedésekben üti fel fejét.

Foltos kutyatej a térkő fúgái közt

Fűben, fában kutyatej

Vannak növények, melyeket a botanikában kevésbé jártas halandók is ismernek, mint a gyermekláncfű, útifű, csalán, stb., de ide sorolható a kutyatej is. A pre-LEGO, okostelefon időkben sem unatkoztunk gyerekként, így ha meguntuk a homokvárépítést, katonázást, a kiskertben a kapor virágernyőit dézsmáló, rabruhás poloskákat próbáltuk futóversenyre bírni; a versenyzők megjelölése a farkaskutyatej fehér nedvével volt a legegyszerűbb. Így hát a kutyatej is népszerűvé vált olyan listavezetők mellett, mint a fökényt gyógyító vérehulló fecskefű, vagy a papsajt, mely termésének rágcsálása elengedhetetlen rítus volt nyárvégén a fogyatkozó vakáció okozta dekadencia oldásában.

A kutyatejfélék (Euphorbiaceae) genusz a mintegy 1700 ismertté vált fajjal a népes nemzetségek közé sorolható. Nevét az egykori numidiai királynak, a Krisztus előtti 12. században élt II. Jubának görög származású orvosáról, Eúphorbosról (Εὔφορβος) kapta. A nemzetség az Ó- és Újvilágban a mérsékelt-trópusi égövben egyaránt elterjedt, a lágyszárúak mellett bokrok, fává nőtt fajok is megtalálhatók. Afrikában az un. párhuzamos evolúciónak nevezett jelenségben a kaktuszokhoz hasonló szukkulens életmódú fajai is kialakultak. Szép példái a dél-afrikai bozótokban a spirális elhelyezkedésben „kaktuszágakat” növelő Euphorbia esculenta, a Madagaszkáron honos, 1,8 m magasra is megnövő Euphorbia leuconeura, vagy a tenerifei Teide lávafolyamán élő, oszlopkaktuszra emlékeztető Euphorbia canariensis.

Cserjés és szukkulens kutyatejek a Kanári-szigeteken, a Tenerife szigetén emelkedő Teide oldalán (Euphorbia obtusifolia, E. canariensis)

Sötétbíbor kutyatej cserjéi (Euphorbia atropurpurea) a tenerifei tavaszban - januárban

Közkedveltségüket jól jelzi, hogy az egzotikus fajok a „kultúrnépek” szobáiban is megjelentek, csak néhány példa a pompás kutyatej (Euphorbia milii), vagy a Madagaszkárról származó töviságú kutyatej (Euphorbia viguieri).

Piros virágú faj Madagaszkárról (képforrás: google)

Mindezek után nem meglepő, hogy a kutyatej nemzetségnek kis hazánkban – a migrációs hátterűeket is ide számítva - 29 faja él. Számtalan népi elnevezései közül néhány: ebtej, farkastej, farkasfű, tejesfű, fűtej. Leggyakoribb közülük a száraz gyepekben, úton, útfélen, zavart helyekben is élő farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias).

Virágzó farkaskutyatej és hajtása

Sokszor szinte egyedüli kétszikűként jelzi az egykor szebb napokat látott termőhely - helyét. Szereti a napfényt, így többnyire a nyílt területen találjuk, bár a félárnyékban is megél.

Ahol jól érzi magát, rendre elszaporodik, mint az oltárci legelők száraz gyepében.

A gyenesdiási hegyeken a feketefenyvesek irtásain „berobban”, elsőként kolonizál.

A sárkutyatej (Euphorbia esula) kicsit emlékeztet az előző fajra, de magasabb és a levelei nem kunkorodnak vissza, egyenesek. Kaszálóréteken, utak szegélyén, rézsűkben ma még gyakorinak mondható, többnyire csoportosan jelenik meg.

Sárkutyatej a hahóti és a gősfai szőlőhegy mezsgyéin

Virágját számos rovar látogatja

Az erdei kutyatej (Euphorbia amyygdaloides) nevének megfelelően az üde lomboserdők lakója. Fás szárán már a tavaszi aspektusban kihajtanak levelei, áprilisban a szellőrózsákkal, kapotnyakkal, szélfűvel, tüdőfűvel együtt virágzik. Nevének jelentése mandulaszerű.

Virágzó erdei kutyatej

Vágásokban a lombkorona újra záródásáig felszaporodhat

A színeváltó kutyatej (Euphorbia epithyomides) is az erdőkhöz kötődik, de inkább a fényben gazdag szegélyeken, cserjésekben jelenik meg. A művelt kiskertekben, sövényeken is rábukkanhatunk. Nyílást követően gallérlevelei vörös színbe váltanak.

Színeváltó kutyatej nyíló bokra

Parlagot elözönlő állománya az egervári Csillag-hegyen

A nagylevelű kutyatej (Euphorbia platyphyllos) a nyár virága, mostanság láthatjuk. Nedves réteken, szántókon, erdei nyiladékok üde gyomszegélyében egyaránt előfordul. Szára gyakorta pirosló, leginkább a kis gömb alakú tokjain sorakozó bibircsekről ismerhetjük fel biztosan.

Virágzó példányok a kisbalatoni kaszáló szélén és a csatári bükkös nyiladékán

Virágzó hajtása

Virágai a jellemző bibircses tokokkal

Az ördög a részletekben rejtezik, avagy a virág anatómiája: zöld gallérlevelek, a bennük ülő virág a narancsszínű nektármirigyekkel és a gonosz boszik orcájára emlékeztető tokkal

A virgács őse minden bizonnyal a vesszős kutyatej (Euphorbia virgata) amint azt tudományos neve is jelzi… Hazai elterjedési mintázatát nézve errefelé nem nagyon nő, ezek szerint a zalai dombokon és a somogyi semlyékekben csupa jó gyerek születik, nincs rá szükség – a nemzeti alaptervben sem láttam használatára való utalást.

Virágzó „virgács” Nemesrádó határában.

Virágai mélyén termelt mézcsepp a hangya kedvenc csemegéi  közé tartozik

A pusztai kutyatej (Euphorbia seguerriana) szereti a nyílt terepet és a jó kilátást, így nevének megfelelően a homokpuszták, sziklagyepek lakója.

Pusztai kutyatej a nyílt dolomit sziklagyepben az árvalányhajak csomói közt…

...és a Rezi-vár alatti homokpusztában

Kutyatejfajok realisztikus korabeli ábrázolása

Pacsirták füve

„Nyáreste volt, pacsirta szólt a fán…” mondja a nóta. Azt hiszem, az „Akácos út”-nál nincs szemléletesebb példa arra, hogy mi az alapvető különbség a népdal és a műdal között. A természetet minden apró részletében ismerő parasztember által költött, majd sok esetben hosszú időn át csiszolódott népdalban ilyen baki, nonszensz soha nincs, mint amit a műdal fogalmatlan szerzője szirupos kesergőjéhez papírra vetett. Utóbbi nyilván csak hallott valamit valami pacsirta nevű madárról (bár a szerző személye erősen vitatott -http://nol.hu/archivum/archiv-76716-60389). Ma a tarlóról trillázva a nap felé emelkedő mezei pacsirtát elnézve jutott eszembe, hogy füvét még be sem mutattam.

A pacsirtafű (Polygala) a hüvelyesek rendjében a pacsirtafűfélék (Polygalaceae) családjának egyik nemzetsége. A sarkvidék és a csendes-óceáni szigetek kivételével a Földön mindenütt előfordul, a tudomány több mint 700 faját ismeri, melyek közt lágyszárúak mellett a cserjék és fák is megtalálhatók. Neve a görög „nagyon tejes” kifejezésből eredeztethető.

Hazánkban a legújabb szakirodalom szerint öt faja ismert, több alfajjal. A dél-nyugat dunántúli tájban leggyakoribb az üstökös pacsirtafű (Polygala comosa). Élőhelyét tekintve legtöbbször a sztyepréteken találjuk, de nem túl válogatós, a zavart fajkompozíciójú, vagy másodlagos termőhelyeken is megjelenik, sokszor messziről jelezve a lösz, meszes homok jelenlétét. Virágzása a tavaszi időszakra esik.

Üstökös pacsirtafű a csatári legelőn

Virágzó hatása

A keserű pacsirtafű (Polygala amara) a Keszthelyi-hegység dolomitján vetette meg lábát, ott a sziklagyepekben, ritkás bokorerdőkben, melegkedvelő virágos kőris-molyhos tölgyes erdőkben, azok tisztásain találjuk. Azúrkék virágai erős kontrasztot adnak a szürke dolomiton.

A keserű pacsirtafű a dolomit sziklagyepeire telepített feketefenyő alatt is túlél – míg a tűavar be nem lepi, vagy a muflon le nem tiporja

Mohapárnán, csupasz sziklán egyaránt szívesen elálldogál

Közeli rokona a kisvirágú pacsirtafű (Polygala amarella) főképp a láprétek lakója így azok pusztulásával ő is egyre fogyatkozik. A göcseji és hetési sovány csenkeszesek adnak otthont a hegyi pacsirtafűnek (Polygala vulgaris), mely nyilvánvalóan a szomszédos őrségi kaszálókon is megtalálható. Alfajainak elkülönítését bízzuk az ebben nagy örömet lelő specialistákra.

Hegyi pacsirtafű az Őrség hegyi rétjén…

...és Göcsej fővárosa, Becsvölgye kaszálóján.

Azúrkék virágai néha világosabb ruhát öltenek, a mennyasszonyit viselők illendően el-elpirulnak.

A korábbi irodalmak említették a nyugati szélekről a krajnai pacsirtafüvet (Polygala nicaeensis ssp. carniolica), ám a fiatal lelkes botanikusok bebizonyították, hogy az nálunk nem van, inkább Nizza vagy Karintia dombjain érdemes keresgélni.

A nemzetség bemutatása nem lenne teljes a legnagyobb, legpompásabb faj nélkül, ez a nagy pacsirtafű (Polygala major). Növényünk keleti elterjedésű, így hazánkban  Balatonfüredtől keletre él, tőle nyugatra már nem találjuk. Erdélyben a Kalotaszegi dombokon is megtalálható, jómagam a Krímben és a Balkánon is láttam.

A nagy pacsirtafű  Kalotaszegen, az Almás-völgyben a Zsoboki agroteraszokon

Nagy pacsirtafű virágai: normál és albinó

Virágzó pacsirtafüvek a Krímben

A bemutatott fajok mellett a rokonság cserjéit a törpepuszpáng (Polygala chamaebuxus) képviseli, mely Erdélyben ritka, ám az Alpokban gyakorinak mondható.

Törpepuszpáng a Karavankák szikláin Szlovéniában

---------

Pacsirtafűhöz gasztronómiai megközelítésben mi más zene illene jobban, mint a pacsirtanyelv aszpikban Maria Barbieri konyhájából

https://www.youtube.com/watch?v=MrU56xaJNCA

Az üstökös pacsirtafűhöz zenei ajánlatom

https://www.youtube.com/watch?v=srPQP9PfCmo