Alapvetően nagy tisztelője vagyok a tudásnak, így a mérnöki produktumoknak is, melyek nélkül valószínűleg sokkal nehezebb lenne mindennapi életünk. Persze most abba nem mennék bele, hogy az azokban rejtőző szellemi koncentrációról kinek mennyi fogalma van, valószínűleg az általános iskola harmadik osztályába járó, az egyszer eggyel sokadszorra küzdő (amúgy 16 éves) Kazettás Dzsenifer számára nem egészen világos a műkörmei alatt pittyegő okos mobileszközt működtető intelligencia, ill. annak működési elve. Azonban vannak olyan mérnöki létesítmények, melyek nem állnak igazán közel a szívemhez. Közéjük tartoznak a duzzasztógátas jóléti tavak  és főképp azok gátjai. Mert, hát nincs is szebb, mint egy amőbának a végét egyenest jól levágni. Meg az össze-vissza kanyargó patakok is sokkal szebbek kiegyenesítve, az erre a célra feltalált trapézmederbe terelve. Így hát a víz útját eltorlaszoló létesítmény formája is magától adódott, erre is kiválóan alkalmas az ellentrapéz, azaz a negatív meder – s megszületett a gát. Így aztán Pelikán elvtárs kartársainak is akadt munkája mindenütt.

a lövei gát

Talán nem kell külön ecsetelnem, hogy ezek a jóléti tározók nem a természet szigetei, főképp gátjaik. Azonban Virág elvtárs megmondta: az osztályharc élesedik - az anyatermészet pedig néha fricskát mutat az embernek. Történt, hogy Salla, az egykori római helyőrség Berstein-See nevű népszerű tavának délies kitettségű gátoldalát nem eléggé átgondoltan olyan földből sikerült megrakni, amit a növények is kedvelnek. A terv szerinti gyepesítés hitvány pázsitja hamar megadta magát, így új jövevények számára szabad területek álltak rendelkezésre a betelepüléshez. Ezt megtudva a pankaszi passzátszelek a magukkal hozott magokat mind itt potyogtatták el. És jöttek is a virágnépek seregestől, először a kis óvatos csenkesz-cserkészek, a perje-úttörők, majd az igazi erő, az árvarozsnok-hadsereg. És jött a többi, mert a dongóknak is „köll ennyi annyi”: a kígyószisz, bajszos hagyma, cickafark, magyar imola, egyenes pimpó (aki szépen kihúzta magát, mert ennyi magyar közt görbe háttal hogy nézne ki).

kigyószisz                          agárkosbor                             egyenes pimpó

Közben a kakukkok a környéken hírül adták, hogy a gátkert befogadja a számkivetetteket, az örökké lefűnyírózottakat, virágmenekülteket. És jöttek a gyümölcsösökből elűzött agárkosborok, a csödei temetőben örökké félbevágott szárnyas rekettyék, hölgymálok, az 516,4 pld/hektár számosállattal kezelt Zala-völgyi Natura 2000 legelőkön agyontaposott mezei szegfűk, magukkal hozva a szégyenlősen pironkodó szeplős rokonságot, és most a legnagyobb egyetértésben lakják be a gátoldalt.

a szárnyas rekettye Arany János tiszteletére családi körbe tömörül

az agárkosborok menekülttábora

Így hát napról napra szebb Pelikán elvtárs kertje, bár még nem éri el azt a (faj)gazdagságot, mint az üldözések előtti otthonokban volt. Pont olyan, mint „az új magyar narancs, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.”

a virágoskert szépsége láttán érdektelenségbe fúlva még a Tuileriák is hamarost bezárnak Párizsban

"Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!"  Virág elvtárs elhíresült mondásával mit sem törődő, a gáton szerelmeskedő tarkalepkék és gyilkos poloskák

Persze az osztályharc élesedik és nemsokára eljön majd Virág elvtárs: „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.” és a gátoldalra pillantva szigorú ábrázattal Pelikán elvtárs kezébe adja az önjáró fűnyíró traktor indítókulcsát….