A fogasírek bemutatásakor ígértem, hogy a kakkuktormákat is sorra veszem, ha megszólal a kakukk. A faliórák madara már rég megérkezett és vidáman kiabál mindenütt, sőt tojásait is annak rendje és módja szerint kiadta a béranyáknak, akik azóta már bizonyára fel is nevelték őket – saját fiókáik vesztére. Hát nézzük a tormáit. A Cardamine nemzetség (népi nevei: réti tormafű, kakuk pökte fű) fajainak többsége a tavasz gyermeke. A március végi, még többnyire fakó tájban egy kis filigrán növény hozza arasznyi vékony szárán fehér kis virágait, a borzas kakukktorma (Cardamine hirsuta). Termései az elálló kocsányon felállók. Vidékünkön ma még gyakori, helyenként pionírként viselkedve nagy területeken lepi el az ugarokat.

borzas kakukktorma a Pusztacsatári templomnál

és a zalaszentlászlói szőlőhegy ugarán az innovatív tájhasználatból adódó telepített lucos és akácos szomszédsággal

Fivére a réti kakukktorma (Cardamine pratensis agg.) is jellemző tagja a tavaszi réteknek. Valójában egy ma még nem kikutatott fajcsoportról van szó, melynek taxonómiai tisztázása várat magára. Előfordulásai a Zala, Kerka, Kebele, Cserta menti kaszáló- és mocsárrétekhez köthetők, ahol áprilisban nyílik. A szőlőhegyek, gyümölcsösök, gesztenyések, falusi telkek végén, tókák mellett is gyakorta megtalálható. Ahol jól érzi magát, még a vizesárkokban is felszaporodik, így díszítve a lepusztult falvak utcáit.

réti kakukktorma a bagodi Zala-réten

a Kebele menti réteken április elején

a Kerka menti tavaszi kiöntésekben

nedves réten Petőhenyénél

virágzás Bödeháza árkaiban        és a zalaszombatfai út mentén – a kátyúkat követve a traktor kaszája hol feljebb, hol lejjebb fog, a kakukktorma és a szittyó állománysűrűségét akaratlanul szabályozva.

együtt a testvérek - borzas és keresztes kakukktorma Zalaszentlászló gesztenyésében

Az erdei kakukktorma (Cardamine flexuosa) a zalai erdők dísze, országos viszonylatban  legjelentősebb állománya a dombság erdőiben lakik. Az erdei pocsolyák, források, keréknyomok, valamint a vadaknak tolólappal kialakított erdei vadfürdők ritka lakója, főképp a Göcsejben találjuk.

mesterséges dagonyázóhely és erdei kakukktorma a novai erdőben

A források, égerligetek, tiszta vizű patakok lakója a keserű kakukktorma (Cardamine amara) – nevét levelének ízéről kapta. Állományai mára drasztikusan visszahúzódtak; az élőhelyeit jelentő források száma rohamosan fogyatkozik, az égeresek és patakok vize pedig a szennyezések, valamint a szinte a „patakba lógó” szántókról bemosódó agrokémiai anyagoktól válik olyan oldattá, amit a növény (és sok más forráslápi faj) már nem képes tolerálni. További súlyos gondok okozója a nagyszámban felszaporodott nagyvad állomány, mely a patakokban, főképp az időszakos folyásúakban taposásával, dagonyázásával degradálja az termőhelyet.

terméses keserű kakukktorma vadak által széttaposott forrásnál Németfalu mellett

A sort a nyáron nyíló virágrugó kakukktorma (Cardamine impatiens) zárja, mely a zalai lomboserdőkben még gyakorinak mondható. Nevét onnan kapta, hogy az érett becő felnyílása után a legkisebb érintésre több méterre „kirúgja”, kilövelli az érett magokat, így segítve a faj terjedését.

virágrugó kakukktorma és becőtermése

A nemzetség további két hazai tagja vidékünkön nem él. A kisvirágú kakukktorma (Cardamine parviflora) Sopron környékén és a Tiszántúlon honos. A hármaslevelű kakukktorma (Cardamine trifolia) csupán Kőszeg mellett merészkedik be az országba. Bizonyára fényérzékeny, hisz a hegyvidéki nedves patakvölgyekben, sötét lucosokban érzi jól magát, legközelebb az Alpok előhegyein láthatjuk.

hármaslevelű kakukktorma a szlovén hegyvidék lucosában Menina Planinán

zenei ajánlatom a Kakukkdal az Ultraviolettől, amiben a gitár behangoltsága épp oly téveszme, mint a kakukk szülői gondoskodása

https://www.youtube.com/watch?v=u4BWy8gNotE