Gyerekkoromban nagyapám udvarában volt két növény, ami a többi átlagos álmos falusi portáktól megkülönböztette: a nagy, lyukas zománcos fazekakban álló leánderek és a szomszéd tömésházának rétegein egyre feljebb kapaszkodó trombitafolyondár. Bevallom, előbbi sose állt közel a szívemhez, valahogy idegen volt kellemetlen szagával, nagy rózsaszín virágaival, ahogy ott pöffeszkedett a papa műhelye és a tyúkól sarkán. Ezzel szemben a folyondár tetszett, főleg a tölcséreibe érkező nagy dongók sertepertélése, órákig el tudtam nézni őket. Később a világközepi (medi-terrán) nyaralások során aztán a leánderrel is megbékéltem, ám közben a tölcséres tekergő idehaza nagy karriert futott be.

trombitafolyondár a petőhenyei hegyen az elszaporodott vadak ellen emelt kerítésen

Besenyőnél az e-on hálózatra csatlakozva éjjel segít a közvilágításban

agro godyguard - kukoricagórékat vigyázza Szenterzsébeten

a csesztregiek még pergolát is építettek neki

lebukott, ő is szeret nyaralni  - a rovinji Szent Eufémia templom támfalán

A kiskertekben is végbement „rendszerváltozás” során mára számos régi kedves virág eltűnt a kertekből átadva helyüket az uniformizált, szánalmas eu-szabványos növényszerű fotoszintetizáló lényeknek. E folyamat eredményeképp konstatáltam tavaly, hogy a szicíliai kisvárosi piacokon ugyanazokat a büdöskéket, gnóm-torz túltenyésztett fészkeseket, genetikai hibás zöldeket lehetett kapni, mint a kanizsai heti piacon. Az új divat is persze a kényelmet szolgálja, ne legyen kényes a talajra, ne kelljen vele sokat vesződni, öntözni, gyomlálni, kapálni (azt főleg ne, occsó a mulcs, mint a macsó) és lehetőleg ezer évig nyíljon megállás nélkül. Hogy nem szép, ja az nem baj, végül is mi az hogy szép? (filozófusan az, ami érdek nélkül tetszik).

Ennek a trendnek a száz méteres fásszárú befutója a mályvacserje és a lilaakác mellett kétségtelenül a trombitafolyondár. A népek szeretik, minden portán ott futkároz már, a funkcionális analfabéták „magyarosították” is, úgy hívják, hogy folyamodár. Igaz is, így sokkal érthetőbb. Növényünk pedig hálás és felmászik mindenhova, égre törve dugja ki minden honnét kis piros trombitáit.

Bábel tornya, vagy Burdzs Kalifa lesz?

a trombiták

És a sok növényen a trombiták is sokan vannak, úgy látom, egyre többen, sokszor már heten tekintenek felfelé. Mintha csak arra várnának, hogy érkezzen a jel és megszólalhassanak. Egyedül bizonyára erőtlenek, de ennyien? Csak nem az előrelátó Úr vezeti a szaporító kezeket, hogy a nagy valószínűséggel hamarosan bekövetkező összeomlás1, az Opus Magnum végóráján mindenhol szóljon a fanfár.

„A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké".”Jelenések könyve 11:15

„A csapások sorát megtöri a hetedik trombitaszó, ami egy nagyszerű bátorítás, hogy Isten az Úr mindenek felett. Nem mintha most nem lenne az, de akkor ezt a tényt mindenki el fogja ismerni, bárkinek az oldalán is van most.

Ma a trombita hangja arra hívja fel a figyelmünket, hogy Jézus az ítélőnk és szabadítónk hamarosan visszatér, hogy örök uralmát helyreállítsa. Ő a világmindenség ura, de Úr-e feletted is?”

A fenti gondolatok teljességükben itt érhetők el:

http://bibliakor.network.hu/blog/biblia-kor-hirei/a-hetedik-trombitaszo

Magam részéről az állásfoglalástól eltekintenék, tiszteletben tartva mindenki hitét, hitetlenségét, de hadd ajánljak egy dalt, amit nagyon kedvelek és a hazai fúziós (nem gyülis!) zene egyik kiemelkedő darabjának tartok: Folk Iván és az underground poklából megtért Dénes József (Dönci) Lépjetek be kapuin c. kazettáján hallható Hetedik trombitaszó, ami mi másban is lehetne, mint 7/8-os ütemben.

https://www.youtube.com/watch?v=YWCB8S-CDt8

bónusz

https://www.youtube.com/watch?v=mWeH0Q6em_Q

---------------------

1 http://www.typotex.hu/book/413/osszeomlas