Óvári Miklós: természetes blog

Blogomban elsősorban a délnyugat-dunántúli táj természeti értékeit, a növényvilág kutatásának eredményeit, aktualitásait szeretném bemutatni az Európa legszebb tájain való csavargások fotóbeszámolóival fűszerezve

Az ördög nem alszik

(csak szunyókál)

A meglehetősen terjedelmes rokonsággal rendelkező görög istenek egyik meghatározó alakja Iuppiter és Iono Regina gyermeke, Vulcanus. Az ő felesége Vénusz, ami tán némi magyarázatot ad arra, hogy hősünk mért pont a tűz és a vulkánok istenének szerepét vállalta fel. A rómaiak személyét átvéve Héphaisztosszal azonosították, aki náluk a kovácsok istene volt. Nagy becsben tartották, augusztusban vulcanalia-val ünnepelték, melyet nyilván nemritkán bacchanáliával fejeztek be. Vulcanus világpolgárként járja azóta is a Földet, útját mindenütt füstölgő kúpok és lávamezők jelzik. Az, hogy a derék isten egykor nálunk is megfordult, a közelünkben számos bizonyíték igazol.

a Tapolcai-medence szunnyadó vulkánjai

Az 1950-ben Zalától Veszprém megyéhez csatolt három járás (keszthelyi1, sümegi és tapolcai) közül természeti értékeinek komplexitását tekintve az egyik legizgalmasabb a Tapolcai-medence, mely nemcsak a botanikai, zoológiai, hanem a geológiai értékek tárháza is. A szakemberek szerint a mintegy 4 millió éve tektonikus mozgások során kitört vulkánok emlékei a tanúhegyek, melyek ma békésen őrt állva vigyázzák a medencét. Az eltelt évmilliók alatt a puha pannon rétegeket az erózió, defláció szépen elhordta, mára csak a  vulkánok „szoknyája” és az azon meghonosodott szőlőművelés őrzi emléküket.

Őszi panoráma a györöki Bece-hegyről a Szent György heggyel, Csobánccal és a Guláccsal

ugyanaonnét nyáron Szigligettel, Badacsonnyal

Persze a világot járva „igazi” vulkánokat látva megmosolyogja az ember ezeket a kis kúpocskákat, melyek még a bazaltbányászat előtti teljességükben is mindenestül elfértek volna mondjuk az Etna, a Vezúv, a Stromboli, vagy a Teide mellényzsebében. Persze Badacsony és társai a mi gyerekeink, szeretjük őket.

A 3718 m magas El Teide Tenerife szigetén

A Kanári-szigeteki Teide kihűlt lávafolyamain sétálva a bakancs talpa alatt a nyers kőzet ijesztő fémes csengését hallhatjuk. Neil Armstrong asztronauta a helyszínen járva azt mondta a planétán ez az a hely, ami a legjobban hasonlít a Holdra, csak kicsit jobb a klímája, meg a helyben ugrálás ott látványosabb eredményt adott…

Vulcanus lakhelyéül szolgáló Etna Szicília szigetén Mortella Madrazziból nézve

Az igazán nagy vulkánok persze pipálnak is, ki-kitörnek rendesen frászt hozva a lábfejükre felelőtlenül letelepedett siserehadra. Az össznépi ijesztgetésnek is hálás témaadói a vulkánok. Kezdve a történeti korokban végbement helyi kataklizmákkal, mint a nagyon szimpatikus (a hölgyek praktikusan fedetlen kebellel jártak) minoszi kultúrát elpusztító szantorini kitörés a cunamival, vagy a Pompejit konzerváló a Vezúvval. Persze a közelmúltban is voltak jelentős események, mint a XIX. század végén a Kratatau kitörése Indonéziában, vagy a Mount Saint Helens 1980-as pusztítása. Utóbbi 123 év után vált újra aktívvá, és sok vulkán esetében nő egyre jobban az esélye egy újabb kitörésnek. A természetfilm csatornákon megy is a riogatás mindenféle szupervulkánokkal, többek közt a Yellowstonera lokalizálva az Armageddon lehetséges helyszínét, de a Vezúvval kapcsolatban is nőnek az aggodalmak.

A vulkáni tevékenység persze a művészetekre is hatással volt. Újabban azt feltételezik, hogy festőzsenink, Csontváry egyedülálló színvilága nem csak patikusi tudásának az eredménye, hanem az 1883-as Kratatau kitörését követően a magas légrétegekben szétterjedt és a nap fényét évekig színszűrőként módosító vulkáni por által befolyásolt "való világ" képi igazolása.

Csontváry: A taorminai görög színház romjai

A Vulcanusnak tisztelgő zenei ihletések közül nekem a legkedvesebb a vulcanaliak potenciális himnusza, a Genesis Dance on a Vulcano c. dala, melynek 7/8-os ritmusa a balkáni népzenét kedvelők számára is ismerős lehet.

https://www.youtube.com/watch?v=m9U358JawGc

És ha már a dal a Los Endos c. eposzban folytatódik: minap a zörgőre száradt vegetációban való kutakodást teljesen eredménytelennek látva mindezen nem épp rózsás kilátásokról gondolkodtam a kirándulókkal teli balatongyöröki Batsányi-kilátón, mikor a tanúhegyek által ölelt medencében ijesztő látványra lettünk figyelmesek. A jelenség egyre nagyobb, gomolygó, égre törő füst volt. Először arra gondoltam, hogy a rét ég, de hát ez ugye nonszensz, egy nemzeti park (sikeres eu-s pályázatokat követő gondos utógondozás, meg az amúgy is nyilván mintaszerű gazdálkodás ismeretében) éghető dolgot/szénát nem hagy a réten. Aztán arra, hogy a levendula-olajoshordók gyulladtak ki, de nyilván azt inkább Tihany környékén deponálhatják, meg a molyokat sem láttuk tömegesen menekülni. Így nem tudtam másra gondolni, mint hogy újból kitört egy vulkán.

az aktuális kitörés

Még láttam, ill. hallottam a Keszthely felöl érkező, szirénázva száguldó tűzoltóautókat, aztán menekülőre vettem. Belegondoltam, hogy a hamuesőben én is konzerválva leszek és pár ezer év múlva egy főemlős-régész, mondjuk Zira2 (Pan troglodytes) majd kiás, érdeklődve analizálja a bal felső hatos fogam tömésanyagát és a számára ismeretlen kőkorszaki eszközeimet, a kissé megolvadt házú, karcos üvegű gps-t és a fényképezőt. Utóbbiból a kártyát kivéve a karján lévő kis műszerrel sikeresen feléleszti a bináris kódokat, és elhűlve nézi, milyen szép volt a táj egykor a kitörés előtt. Szeme elé próbálja multifokális lencséimet, vizslatja majd a buxtálcában összeolvadt pvc lapocskákat, de a rajta lévő hieroglifákat „an..a nev.”  és a „.dószám” nem tudja dekódolni a program. Végül a lemenő nap felé fordulva elismerően nézegeti egy megpörkölődött szélű papírdarabon a hologramot, miután a haza bölcse képmását hiába szkennelte be, az adatbázisban csak annyit talált, hogy a képen egy kihalt faj, valami homo sapiens ssp. saladiensis egyede van ábrázolva.

-------------

1A keszthelyi járás közigazgatásilag 1979-ben újra Zala megyébe került.

2https://hu.wikipedia.org/wiki/A_majmok_bolyg%C3%B3ja_(film,_1968)

Pinty-ő?

A pinty szó hallatán többnyire a tavasszal hangosan trillázó, a magas fák lombkoronájában fenn fészkelő madár, az erdei pinty (Fringilla coelebs) jut eszünkbe.

a mára urbánussá vált erdei pinty a temetőkben szinte kézből eszik

Ám ha hozzáteszünk egy ő betűt, ismét egészen más értelmet kap a szó: pintyő, mely így már egy kedves kis növény neve. A fali pintyő (Cymbalaria muralis) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjén belül – bármily hihetetlen – az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozik. Fura régi népi neve zsidószakáll, mely bizonyára az ajak formájára utal. Egy ilyen kis virág esetében kevésbé érthető német elnevezése, a Zymbelkraut (cintányérnövény), a még ennél is meghökkentőbb angol Ivy-Leaved Toadflaxről (borostyánlevelű varangylen) nem is beszélve.

Eredendően a mediterrán tájak lakója, ahol nevének megfelelően a Földközi-tenger menti hegyeken az árnyas, hűvös sziklafalakon él.

fali pintyő Rodosz szigetén

és az isztriai Učka hegység magas hágóján

Onnét hozták be a  mérsékelt övi országok kertjeibe, ahonnan persze megszökött, és szívesen megtelepszik eredeti termőhelyéhez hasonló mesterséges építményeken, kőkerítések, várfalak hézagaiban, fúgáiban, temetők sírkövein, repedéseiben, de pincelejárókban, belvárosi magasházak hűvös lábazatain, főképp a lefolyócsatornák környékén. Kis mérete ellenére feltörekvő, olyan illusztris növények társaságában érzi jól magát, mint a pikkelypáfrány, fodorkák, buglyos- és hólyagpáfrány, melyek szintén a sziklafalakba kapaszkodva tengetik napjaikat.

Rovinj romantikus, középkori lakóépületeinek kőfalán

pintyő Egerszeg Olai-temetőjében

A fali pintyő stratégiája igen érdekes, pirosló szára kezdetben a fény felé kezd hajtani, majd a megtermékenyült virágok magjait a kövek közti hűvös, sötét repedésekbe juttatja, ezt követően azokból kihajtva tovább nő a növény. Ily módon terjedve jellegzetes, borostyánra emlékeztető örökzöld leveleivel elburjánozva szinúziumszerű társulást alkot, e tulajdonsága alapján a franciák „Róma romjának” is hívják.

a belvárosi csipkeházak mellett is látható

egy lakóház pincelejárójában Tornyiszentmiklóson

a neten keresgélve találtam egy kis videót is róla, amiben a szimpatikus tudós hölgy közérthetően megmutatja a földrajzórákról hiányzóknak, hogy a Föld gömbölyű és merre található rajta taljánföld és a spanyol grandok háza tája.

https://www.youtube.com/watch?v=Qd0fua_evW4

Tündérek fürtje

A hazánkat körülölelő hegykoszorú fajgazdagsága közismert. A hegyek növényei közül azonban sokan kíváncsi természetűek, így gyakorta leballagnak a magaslatokról, hogy körülnézzenek a mi kis szerény dombvidékeinken. A kíváncsiskodók egyik szép és impozáns tagja az erdei tündérfürt (Aruncus dioica). Gyakorta embermagasságúra is megnő, átellenesen álló kétszeresen fogazott, hegyes végű levelei  páratlanul szárnyaltak,  többszörösen is összetettek. Kétlaki növény, a nő ivarú töveken az apró fehér virágok bugákban nőve tollszerű virágzatot alkotnak. A mérsékelt égövben élő cirkumpoláris faj; földrészünkön túl Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható. Nálunk a határok mentén jelenik meg: az Északi-Középhegység néhány pontján, valamint a nyugati határszélen Soprontól Barcsig. Az Alpok, Kárpátok hegyein az erdőszegélyek mellett a hegyi réteken is találkozhatunk vele, ezzel szemben hazánkban bükkösök, gyertyános-tölgyesek hűvös, többnyire északi völgyeiben, ill. egykori fajgazdag erdők túlélőjeként a matuzsálemkorú gesztenyefák alatt üde, humuszgazdag, kissé savanyú vagy semleges pH-jú talajokon. Vidékünkön a Felső-Zala-völgy és a Göcsej határán, a Kerka torkolat szőlőhegyein és az illír fajairól ismert Zákány-Őrtilosi dombokon találkozhatunk vele.

tündérfürt a csödei bükkös Zalára futó meredek, hűvös lejtőjén

virágfürtje az Alpokban az Ebnertal lejtőjén        és a zalai erdőben

többszörösen összetett jellegzetes levelei

tündérfürt Szerbia és Kárpátalja hegyvidékén

Hasznosítása is ismert, a fiatal példányok főzve fogyaszthatók, ám cianogén vegyületeket is tartalmaznak, így nem igazán ajánlható jó szívvel – legfeljebb a haragosunknak. Az indiánok gyökeréből különböző medicinákat kotyvasztottak (mint általában mindenből) méhcsípés, vérzés ellen. Újabban kertészeti kultúrába is vették, tőosztással, magvetéssel szaporítható, árnyas, hűvös helyen megél. A brit szigetekre betelepítették.

Növényünk a kultúrák közti antagonizmus egyik szemléletes példája, míg szittya népünk szépségét csodálva a mesék tündérének hajához hasonlítja, addig az érzéketlen angolok goat's beardnek, azaz kecskeszakállnak nevezik. Hát csak nézegessék sokat ezt a kis filmet:

https://www.youtube.com/watch?v=3ynBZuKXvKk

ha nincs kecske, nézzenek körül a próféta sűrű sorokban érkező hívei közt.

Persze van egy köztes megoldás is, a görög mitológiák pásztorainak kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istene, Pán (az első intergenerikus hibrid: Homo sapiens x Capra aegagrus hircus). A legenda szerint a derék Pán egykor beleszeretett Szürinx nimfába, aki azonban illendően menekült előle. Bár a pásztoristen a folyónál utolérte a nimfát, az istenek megszánták és nádszállá változtatták őt. Pán a lányból lett nádszálból szerkesztette meg a pánsípot, azaz a szürinxet. Ám a nagy étvágyú Pánra rá-rátalált újra a szerelem, a monda szerint a visszhang is ennek köszönhető, ugyanis Ékho nevű felesége egyszer úgy felbosszantotta, hogy ezer darabra tépte és szétszórta a világban… Akkoriban még ilyen rend volt a világban, emancipáció meg nem annyira..

Pán szobra Pompejben

A férfisoviniszta versus matriarkális társadalom dilemmájának megoldását elnapolva hallgassuk Debussy Syrinx c. művét, melyet Pan instrumentumának méltó utódán, fuvolán adott elő a XX. század fuvola-Paganinije, Jean Pierre Rampal, épp 60 éve.

https://www.youtube.com/watch?v=sMtBxnVArAo

Ékhó asszony emlékét Tihanyban a levendulamezők fölött pattogó hangdarabjai mellett a pszichedelikus rock ikonikus bandája, a Pink Floyd nagy ívű Echos c. eposza is őrzi. Mivel a 23 perces (!) eredeti lemezt nyilván mindenki ismeri, hadd ajánljam a koncertváltozatot, mely nem akárhol, hanem Pompejben a romok közt került rögzítésre.

https://www.youtube.com/watch?v=UchHcUFJkoQ

https://www.youtube.com/watch?v=p89kAp4rzBE

Csillagok fürtökben

A csillagfürt (Lupinus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó nemzetség. Tudományos nevének jelentése farkas, ami talán leveleinek az állat lábnyomával való hasonlóságára utal. A kiterjedt rokonságot 200 és 1000 faj közé teszik, ami szép szám, egyúttal a faji besorolás bizonytalansági faktorát is jól mutatja. A természetben az Amerikai kontinensen, az Óvilágban a Mediterráneumban, valamint attól délre Afrikában fordul elő. A csillagfürt megköti a levegő nitrogénjét, ezért a mezőgazdaság a műtrágyák megjelenése előtt trágyázás helyett használta, a még zsenge növényt zölden beszántva. Mivel azonban csak a következő évben lehetett helyére kultúrnövényt vetni, a mai nyereségorientált termelésben hamar legyőzte a műtrágya, aminek használatakor nincs időkiesés, gyártják azt zsákszám Péten folyamatosan. A nálunk megtelepedett csillagfürt (Lupinus perennis) észak-amerikai illetőségű, hazánk természetes flórájának nem tagja, mégis itt-ott találkozhatunk vele. A növény 30-80 cm magasra nő, levelei a hosszú nyél végén legyezőszerűen kiterülve ülnek. A szár egyenes, a végén található a fürtvirágzat, melyben körben szimmetrikusan helyezkednek el a virágok, amik különböző színben pompáznak a fehértől a kékig számtalan változatban.

elkóboroltak Zágorhidánál az útmezsgyében

A tájban random módon megjelenő előfordulásai többnyire az egykori termelésből származó kivadulások. Mára gazdasági jelentősége szinte teljesen megszűnt, csupán vadföldeken látjuk viszont. Időközben a virágkedvelők megszerették, vágott virágként kertészeti kultúrába vették, így a visszatoloncolás viharfelhői eltűntek feje fölül. A kertes házak kiskertjeiben és a temetőkben egyaránt gyakorta feltűnik, majd gyakran hálátlanul megszökik.

csillagfürtsereg a maróci temetőoldalban

az Amerikába kitántorgott másfélmillió emberünkért1 cserébe érkezettek:

arisztokraták vs. proletárok – csillagfürtök az aranyvesszősben Dióskálnál

A nyughatatlan csillagfürt népség új hazában csalódott fiataljai az utóbbi időben a jobb élet és magasabb tápanyag-utánpótlás reményében elindultak világot látni. Biztos ők is a ködös-csapadékos Albionba igyekeznek, ám a közhangulattól félve útjuk nem a közutak mentén, hanem járatlan hegyi ösvényeken vezet az Alpok virágos rétjein keresztül.

a fiatalok tömött sorban menetelő serege

a Dolomitokban a Seiser Alm rétjén körbe gyűlve, haza gondolva szavalják József Attilát:

„a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

A csillagfürt Észak-Európában még ma is megbecsült takarmánynövény, bár ott inkább a sárga virágú Lupinus luteus-t vetik. Ha így folytatódik az éghajlatváltozás a vikingutódoknak nem kell magot importálni, lassan a mediterrán fajok, mint a keskenylevelű csillagfürt (Lupinus angustifolius) önszántukból költöznek fel Skandináviába.

sárga csillagfürt korabeli ábrázolása                      keskenylevelű csillagfürt Rodosz szigetén

kislevelű csillagfürt a Peloponnészoszi-félszigeten

A csillagfürt világhódító útján a derék britekkel Új-Zélandra is eljutott, ahol szintén terjedőben van. Csak remélni lehet, hogy a telepesek által már leszedált, a honos vegetációt saját képükre formált (azaz drasztikusan átalakított) tájban látható a filmbeli idilli virágpompa, nem a fennmaradt természetben. Bár lássuk be sokkal szebb, mintha jágerkender, gyalogakác, vagy kaukázusi medvetalp lenne a helyén.  (Amúgy kíváncsi lennék, a maoriknak tetszik-e, a nagyiszték zöldségágyába tesznek–e egy kis lupinuszt?)

A melléfestő zene, Monsieur Michel Pepe szívdöglesztő Les Citadelles de Lumiére–je (a fény fellegvárai) kitűnő választás, a természetes zenei szépségnek épp olyan hamis illúzióját nyújtja, mint a csillagfürt az új-zélandi tájban.

https://www.youtube.com/watch?v=8VI4Mek4YQQ

aki mégis szereti ezt a fajta zenepótlót, innét mazsolázzon, tele van a szirupos puttony (egy nagy lavórt tegyen a hangszórók alá):

http://michelpepe.com/discographie/

---------------------------------

1 József Attila: Hazám

akinek netán nincs ott a polcon:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/hazam.htm

Gyöngy és köles

Sokszor rácsodálkozik az ember, hogy elődeink milyen találó, jellemző neveket adtak a növényeknek. Így van ez a gyöngykölesekkel is – az ő esetükben a termés alakja és meglehetős keménysége tükröződik a névadásban. A gyöngykölesek a borágófélék családjában (Boraginaceae) a legújabb besorolás szerint a Buglossoides és a Lithospermum nemzetségbe tartoznak. Míg a botanikusok rendszertani helyzetükön vitatkoznak, nézzük meg a hazai három fajt közelebbről. A leggyakoribb a mezei gyöngyköles (Buglossoides arvensis), mely gyomos, bolygatott helyeken az egész országban előfordul. Fehér virágai a hajtásvégen ülnek. Elterjedésében csupán a dél-dunántúli tájban látszik némi hiány, biztos a somogyi betyárok és a pécsi huszárok kitaposták arra.

mezei gyöngyköles a fenékpusztai Balaton-parton a tó legöregebb feketenyárfája tövében

és a milejszegi parlagon

Az erdei gyöngyköles (Buglossoides purpurocaerulea) a Keszthelyi-hegység xerotherm tölgyeseiben, bokorerdeiben nem ritka, ám az Egerszeg-Letenyei-dombságban is mintegy tucatnyi helyen hirdeti, hogy a szőlők helyén egykor fajgazdag mész- és melegkedvelő erdők éltek. Mára kocsányostölgy facsoportok, gesztenyések, varjútövis, ostormén bangita, vagy másodlagos veresgyűrűs bokrosok árnyékában találjuk. Virága kék, mely nem „igazi” szín, hanem a lepkék szárnyához hasonlóan interferenciával1 jön létre. Épp oly vibráló, mint a báránypirosító színe, sem hagyományos filmen vagy digitálisan nem reprodukálható.

erdei gyöngyköles Zalaköveskút szőlőhegyének fajgazdag sztyeprét-maradványán

és a dolomit erdeiben

A harmadik hazai faj a közönséges orvosi-gyöngyköles (Lithospermum officinale) mifelénk csak a Keszthelyi-hegységben ismert, ahol többnyire nyiladékokban, szegélyekben láthatjuk, a bálványfa fiatal egyedeivel versenyez a jó helyekért – ám esetében az ezüstérem nem életbiztosítás. Virágai sárgák, melyek a szárból induló hajtások végén találhatók.

orvosi-gyöngyköles erdei nyiladékban

virágzó hajtása

a névadó: porcelánszerű fényű és keménységű érett termések decemberben

A videómegosztón meglepetésemre hasznos dolgok is találhatók: két videó a beporzásról, amiben a főszereplő a bangók szaporodásában is jelentős szerepet vállaló nagybajszú méh ill. egyik kedvencem, a pöszörlégy:

https://www.youtube.com/watch?v=Gdw-u29pOjM

https://www.youtube.com/watch?v=aajlaOzL2-Q&list=PLpXSqBLKt96Upvm1PtjBxJaowWkuEs7ca

----------------------

1 http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz0103/rajkov.html

 

Biokapszulák

Vannak nevek, melyek kizárólagos használatában a szekértáborokra szakadt biológusoknak nem sikerült megegyezni, ezért egymástól merőben különböző élőlénycsoportokban párhuzamosan  használatosak. Így esett meg, hogy a madarászok névjegyzékében egy pintyféle neve zöldike (Carduelis chloris) és a virágászok is így hívnak egy hazánkban igen ritka orchideafajt (Dactylorhiza viridis). A párhuzamot (kicsit sántítva) tovább fűzve egy örökké mosolygós északi madárfaj neve szula1 (Morus bassanus), míg egy jól ismert növényé annak többes száma: szulák. A következőkben ezek rokonsági szálait igyekszem kibogozni.

kezdjük a madárral: a szula (fotó forrás: pixabay és Gál Szabolcs)

vicces rokona, a közép-amerikai illetékességű kéklábú szula (Sula nebouxii) (fotó forrás: Nők Lapja Cafe)

Gyermekkorom végtelennek tűnő délelőtti önfeledt játszásaira csak egy dolog vetett árnyékot, a délutáni kukoricakapálás. Nagyanyám – miután a tsz-be „önként” beadta legjobb földjeit - nem nagyon hitt a modern szocialista mezőgazdaságban, így annak vívmányaiban sem, pedig az akkori agrotechnológia a mára iparivá vált mezőgazdasági termeléshez képest még szinte extenzívnek számított. Ennek megfelelően májusban a padlásról lehozta az előző évi termésből a vékában vetőmagnak félretett kukoricaszemeket és a megboronált földbe húzott sorokba szépen elvetette. Akkoriban a tájban még rend uralkodott, ami nem utolsó sorban a szorgos kezek munkájának volt köszönhető. A táp intézménye nem volt még szerencsére ismert, ám a tyúkoknak, disznóknak enni kellett adni, így hát mi is mentünk a kikelt kukoricát kapálni. A dalolva leadott jó aranykoronájú termőföldeken akkorra már a körmös traktorok és a Dutrák húzták az ekét, így nagyanyám az elvtársaktól (akik szerinte korábban cselédek és egyéb farizeus naplopók voltak) nagylelkűen a Kilencedesben és a Hársasban az éhenhalás ellen kiutalt gyenge földet volt kénytelen művelni. Nem volt még akkor gyomirtószer, illetve csak mechanikus, úgy hívták hogy kapa, amivel jó meleg nyári napok délutánján mentünk munkálkodni. A kukoricaföldnek remek kis gyomflórája volt, a kakaslábfű, libatop, kicsiny gombvirág és az ország lerohanásához épp erőt gyűjtő parlagfű mellett az egyik legutálatosabb egy kúszó kis növény volt, amit mamám egyszerűen csak győténynek hívott. Nem volt elég kikapálni, ki is kellett húzni, ha beszakadt, akkor addig folytatni, amíg volt belőle, mert a legapróbb gyökérdarabból is újra kihajtott. Csak jóval később tudtam meg, hogy ő az apró szulák (Convolvulus arvensis).

apró szulák Csatáron

Növényünk kozmopolita, azaz világcsavargó, afféle minden lében kanál, nem csak a kultúrnövények közt, hanem a bolygatott helyeken is felüti fejét: belterületi árkok szélén, útpadkákon, járdaszigeteken, ugarokon. A damilos fűnyíró jó barátja, a tevékenységgel együtt járó új és újabb nyers talajfelszíneken a parlagfűvel versenyezve indul rohamra. A szántókon már nem ilyen nagy legény, a mai fejlett védő/irtószerekkel a kapáskultúrákban sikeresen negligálják, nehogy szegény kukoricára felmásszon és a nagy pénzeken kikísérletezett mindennek (főképp a szaporodásnak) ellenálló hibridekre felmásszon – még letörnének szegények.

Bakon az útpadkán

Pókaszepetken az árokszélen

és a horvátországi Rovinj mellett a terra rossa ugarán

Rokona a hazánkban védett borzas szulák (Convolvulus arvensis) a mediterrán tájakról érkezett hozzánk. A Földközi-tenger mentén mindenütt előfordul, keleten a Krímig hatol, ahol ma újra tanulja az oroszt. Hozzánk legközelebb az Adriai-part szikláin találkozhatunk vele. Vidékünkön kizárólag a Keszthelyi-hegység néhány pontján, a valami csoda folytán a feketefenyvesítésből ki-és fennmaradt jó természetességű sziklagyepekben találjuk.

borzas szulák

Mária virágoskertjéből sem hiányozhat

ő is kedveli a panorámát a cserszegtomaji Budai-hegyen

az Isztrián, a Rovinj fölötti Lim-csatorna (Limski-fjord) szikláin

és az endemikus hangyabogáncs (Jurinea sordida) mellett Skalistoya skala térségében a Krímben

Az említett kúszónövények közeli rokona a sövényszulák (Calystegia sepium), mely szintén nem ismeretlen sokunk számára. Nevéhez híven mindenre felmászik, felkúszik, hogy minél jobb kilátást találjon, illetve, hogy a méhek, poszméhek rátaláljanak illatos, nagy fehér tölcséreire. A nádasok, magaskórósok mellett az urbánus élőhelyeken is felüti fejét, kerítéseken, árkok mentén, falakra felfutva találjuk.

sásra, csalánra felfutó sövényszulák Göcsejben

gyomos magaskórósban Szentpéterföldén

falusi belterületi árokban

belvárosi lakóház lábazatán

A digitális forradalmat megelőző szörnyű prehisztorikus (még barbibabátlan, okostelefontalan) időkben a lányok kedvelt szórakozása volt a fehér tölcsérek leszedése és orrukra rakása nagy szippogatások kíséretében - akkoriban ez volt a "szer", aminek ártalmatlan hatóanyagát a virág édes illata szolgáltatta.

A rokonságot egy dél-amerikai hívatlan rokon zárja, a bíboros hajnalka (Ipomoea purpurea), mely a győtényhez hasonlóan hívatlan vendégként jelenik meg sokhelyütt.

bíboros hajnalka taljánföldön, a festői Castellamare mellett

A szula-szulák szekértáborokhoz amúgy egy újabb csoport is csatlakozott, ők a szulák és hajnalka neveket felvéve erősítik a madarak, növények csapatát. Hallgassuk a jelenség egyik ismert képviselőjét:

https://www.youtube.com/watch?v=hfvozxNQMFY

https://www.youtube.com/watch?v=aQFPQ9dp0r0

---------

1 amúgy, tényleg mit szed a beteg szula? hát kapszulát.