Akit jó sora decemberben Itália földjére sodor, a kihalt, fakó téli tájban néhol üde színfoltra lesz figyelmes, a szántók helyenként sárgállnak. A jelenségért egy kis virág a felelős, a téltemető (Eranthis hyemalis), mely ott a parlagokon ezerszám nyílik. Ez a boglárkafélékhez sorolt virág alig arasznyi magas, sallangos tő- és gallérozó leveleiről, és az utóbbi fölött található sárga szirmairól ismerhető fel. Növényünk azonban nem csak az olasz csízmán, hanem hazánkban is megtalálható. Nálunk „igazi” teleken a hóolvadást és a kemény fagyokat követően nyílik január végén, februárban, innét származik magyar elnevezése. Enyhe teleken már Karácsony után virít.

A tudomány úgy tartja, hazánkba a középkorban került, a taljánföldről érkezett szerzetesek hozták magukkal és honosították meg. Mindezt megerősíti, hogy állományai többnyire ma is egyházi építmények, templomkertek, keresztek környékén találhatók. Ha valahol, akkor ez Zalában is így van. Előfordulásai a középkorban többször is megyegyűlésnek helyt adó Nagykapornak környékére koncentrálódnak, ahol az 1210-es években épült bencés apátság kertjében korábban erős, több ezer tövet számláló állománya élt. Hogy mikor került ide azt nem tudjuk, de ha az építőmesterekkel, akkor már 800 éve… Az állomány túlélte a vérzivataros évszázadokat, az apátsági kertet körülölelő meredek szegélyben a nagyra nőtt hársak árnyékában remekül érezte magát. Ki tudja, hányszor cserélődtek felette az árnyat adó fák, de a növény máig megmaradt, még a rézsű alatt lévő porták baromfiudvarába is bemerészkedett. Stratégiája kiváló, a tyúkok tudják, hogy mérgező, így a gyepkonkurencia ehető elemeit (tyúkhúr, füvek) csipegetve akaratlanul is „helyesen kezelik a termőhelyet”.

a téltemető a gyalogúton                                            és a baromfiudvarban

Ám az élet ezzel nem állt meg. Mint tudjuk hazánk a pályázatírók országa, így itt is hírét vették, hogy természetvédelmi fejlesztésre is van kiírás. A gondolatot tett követte, és – sajnos – nyertek is. Pénzt. Azt pedig el kell költeni, így hát saját kútfőből (szakember segítsége nélkül, minek az, mi mindenhez értünk) megtörtént a természetvédelmi fejlesztés: a téltemető élőhelyén a fennmaradását biztosító öreg fákat kivágták, majd a törzseket feldarabolva a virágokkal zsúfolt rézsű oldalát lefedték, a termőhelyet átszelő kis gyalogutat bazaltmurvával vastagon felszórták. A mozgatórugó nyilván a mára mindent eluraló talmi rendképzet volt, aminek manifesztálódását nap, mint nap láthatjuk a trapéz szelvényűre faragott patakmedrek és árkok esetében. Persze a projekt sikeresen lezárult, el lett számolva, elfogadták és ma is tábla hirdeti a dicső tettet. Az, hogy közben a téltemető állománya a tizedére csökkent senkit nem érdekel… Mára a támfal fölött néhány tucat tő újra nyílik és a lassan az anyaföldbe süllyedő bazaltzúzalékon is átfurakodnak a vitálisabb tövek. Tényleg érdemes ezért az utolsó tanúhegyeket is elbányászni?

az állomány a munkálatok előtt...

...és után

A téltemető (értelemszerűen) a falu temetőjében is megtalálható, a sírokon és a gyepekben egyaránt. A környezeti feltételek drasztikus változását nem tolerálja, így az bokrok kivágását követően a teljes napfényre került példányok egy-két év alatt eltűnnek.

A közeli Bezeréden a szőlőhegyi utak menti kereszteknél még láthatjuk, de az egykori uradalmi kertben lévő állomány fennmaradása erősen függ az új gazda fejlesztési elgondolásaitól.

A kis virágoknak Pölöskén a Barátok-erdeje ad otthont, mely tán megerősíti idekerülésének anekdotáját. Nevezetes hely ez, a múlt század nagy botanikusa, Soó Rezső 1966-ban már jelezte innét a téltemetőt. Egykor csodás erdő lehetett, mire az utolsó tarvágás előtt az akácosban még néhány méretes  bükk tuskó emlékeztetett, olyan nagyok, amilyenek a Vétyemi-ősbükkösben sem láthatók, pedig azok is lassan 200 évesek. Mára a tuskók is eltűntek, a lowland-i vállalkozó tiszta munkát végzett, jelszavát még az átkosból hozva „.. a múltat végképp eltörölni..”.

A tájban a téltemetőt a virágszeretők ismerik, ültetik. Falusi és városi kiskertekben, temetőkben sokfelé megtalálható, főképp, mióta kerti virágként is árusítják. Gyümölcsösökben, szőlőhegyeken, vagy a felnövő sűrű bozót alatt túlélő kivadulásai is ismertek a közép-zalai tájban, néhol elárvult udvarok, békésen szunnyadó masinák  megkopott fényét színesítve.

A téltemető egyik zalai termőhelyén sem áll területi védelem alatt, az erre irányuló kezdeményezések nem találtak nyitott fülekre. A területileg illetékes nemzeti park honlapján a zalai előfordulások említve sincsenek, a figyelem ezúttal is csak a bázismegyére korlátozódik....

https://www.bfnp.hu/hu/teltemeto-eranthis-hyemalis

Aki látni, fényképezni akarja, arra legalkalmasabb és legkönnyebben megközelíthető a keszthelyi Festetics-kastély kertjében lévő állománya.