Óvári Miklós: természetes blog http://natur-zala.blogger.hu Blogomban elsősorban a délnyugat-dunántúli táj természeti értékeit, az itt élő növényeket, azok helyzetét és veszélyeztetettségét szeretném bemutatni Európa legszebb tájain való orchideavadászatok, csavargások fotóbeszámolóival, kedvenc zenéim hivatkozásaival fűszerezve hu Pacsirták füve http://natur-zala.blogger.hu/2018/07/19/pacsirtak-fuve „Nyáreste volt, pacsirta szólt a fán…” mondja a nóta. Azt hiszem, az „Akácos út”-nál nincs szemléletesebb példa arra, hogy mi az alapvető különbség a népdal és a műdal között. A természetet minden apró részletében ismerő parasztember által költött, majd sok esetben hosszú időn át csiszolódott népdalban ilyen baki, nonszensz soha nincs, mint amit a műdal fogalmatlan szerzője szirupos kesergőjéhez papírra vetett. Utóbbi nyilván csak hallott valamit valami pacsirta nevű madárról (bár a szerző személye erősen vitatott -http://nol.hu/archivum/archiv-76716-60389). Ma a tarlóról trillázva a nap felé emelkedő mezei pacsirtát elnézve jutott eszembe, hogy füvét még be sem mutattam.

A pacsirtafű (Polygala) a hüvelyesek rendjében a pacsirtafűfélék (Polygalaceae) családjának egyik nemzetsége. A sarkvidék és a csendes-óceáni szigetek kivételével a Földön mindenütt előfordul, a tudomány több mint 700 faját ismeri, melyek közt lágyszárúak mellett a cserjék és fák is megtalálhatók. Neve a görög „nagyon tejes” kifejezésből eredeztethető.

Hazánkban a legújabb szakirodalom szerint öt faja ismert, több alfajjal. A dél-nyugat dunántúli tájban leggyakoribb az üstökös pacsirtafű (Polygala comosa). Élőhelyét tekintve legtöbbször a sztyepréteken találjuk, de nem túl válogatós, a zavart fajkompozíciójú, vagy másodlagos termőhelyeken is megjelenik, sokszor messziről jelezve a lösz, meszes homok jelenlétét. Virágzása a tavaszi időszakra esik.

Üstökös pacsirtafű a csatári legelőn

Virágzó hatása

A keserű pacsirtafű (Polygala amara) a Keszthelyi-hegység dolomitján vetette meg lábát, ott a sziklagyepekben, ritkás bokorerdőkben, melegkedvelő virágos kőris-molyhos tölgyes erdőkben, azok tisztásain találjuk. Azúrkék virágai erős kontrasztot adnak a szürke dolomiton.

A keserű pacsirtafű a dolomit sziklagyepeire telepített feketefenyő alatt is túlél – míg a tűavar be nem lepi, vagy a muflon le nem tiporja

Mohapárnán, csupasz sziklán egyaránt szívesen elálldogál

Közeli rokona a kisvirágú pacsirtafű (Polygala amarella) főképp a láprétek lakója így azok pusztulásával ő is egyre fogyatkozik. A göcseji és hetési sovány csenkeszesek adnak otthont a hegyi pacsirtafűnek (Polygala vulgaris), mely nyilvánvalóan a szomszédos őrségi kaszálókon is megtalálható. Alfajainak elkülönítését bízzuk az ebben nagy örömet lelő specialistákra.

Hegyi pacsirtafű az Őrség hegyi rétjén…

...és Göcsej fővárosa, Becsvölgye kaszálóján.

Azúrkék virágai néha világosabb ruhát öltenek, a mennyasszonyit viselők illendően el-elpirulnak.

A korábbi irodalmak említették a nyugati szélekről a krajnai pacsirtafüvet (Polygala nicaeensis ssp. carniolica), ám a fiatal lelkes botanikusok bebizonyították, hogy az nálunk nem van, inkább Nizza vagy Karintia dombjain érdemes keresgélni.

A nemzetség bemutatása nem lenne teljes a legnagyobb, legpompásabb faj nélkül, ez a nagy pacsirtafű (Polygala major). Növényünk keleti elterjedésű, így hazánkban a Balatonfüred környékén ismerjük,tőle nyugatra már nem találjuk. Keleten a Kalotaszegi dombokon is láthatjuk, jómagam a Krímben és a Balkánon is láttam.

A nagy pacsirtafű  Kalotaszegen, az Almás-völgyben a Zsoboki agroteraszokon

Nagy pacsirtafű virágai: normál és albinó

Virágzó pacsirtafüvek a Krímben

A bemutatott fajok mellett a rokonság cserjéit a törpepuszpáng (Polygala chamaebuxus) képviseli, mely Erdélyben ritka, ám az Alpokban gyakorinak mondható.

Törpepuszpáng a Karavankák szikláin Szlovéniában

---------

Pacsirtafűhöz gasztronómiai megközelítésben mi más zene illene jobban, mint a pacsirtanyelv aszpikban Maria Barbieri konyhájából

https://www.youtube.com/watch?v=MrU56xaJNCA

Az üstökös pacsirtafűhöz zenei ajánlatom

https://www.youtube.com/watch?v=srPQP9PfCmo

]]>
Thu, 19 Jul 2018 22:22:57 +0200 181651_28941
Ha Medárd, akkor… http://natur-zala.blogger.hu/2018/07/08/ha-madard-akkor Gyerekkoromban nagyanyám mindig nagy várakozással tekintett a Medárd napra, mivel szerinte az aznapi esőtől, vagy annak hiányától függött, hogy milyen lesz a termés. Én persze örültem ha nem esett, mert a bekövetkező negyvennapos eső általában a szabadban játszással töltött idő redukálását jelentette. A sok csapadék ráadásul nem csak a kukorica és krumpli, hanem a gyomok vitalitását is fajlagosan megemelte, ami ugye a számomra nem túl népszerű kapálások számának növekedését hozta magával. De hát nagyanyám szerény tsz nyugdíja mellett kénytelen volt – mint minden rendes klerikális reakciós ember a faluban – állatot tartani, hogy megéljen. Akkor még nem volt tv, így a remek brazil & török sorozatok nem vonták el figyelmét a munkától. A falu elejére sem volt kiírva, hogy európai, általában anélkül is tudták, akik kijárták az elemit. Nem volt falucímeres, eu-s pályázatból kapott kisbusz, így délben az ebédet sem hordta ki senki a nyugdíjasoknak. Ha nem akartak éhen halni, dolgozniuk kellett – az évtizedek és a sors súlya alatt meggörnyedve, köszvényes, göcsörtös kezükkel sántán botozva, félbénán, nyomorultan.

Mindez azért jutott eszembe, mert most Medárdkor ismét esett. Nem is akárhogy. Alattomosan, éjjel jött, mikor már azt hittük, megúsztuk. Aztán úsztunk. Mi még annyira nem, de sokhelyütt nagy lett a baj. Mert a falvak felett nagy pénzekért az ilyen havária események kivédésére megépült, a nagyvizek felfogására szolgáló árvízcsúcs-csökkentő tározók ugyanis ilyenkor nem működnek. Miért is nem? Mert tele vannak már vízzel. Mert hát hogy néznének ki üresen nem? Sokkal jobb vízzel tele, szépen, hangulatosan, multifunkcióssá válva, horgásztó is, rekreáció, averzió, béverzió, all in one. Aztán, ha jön a monszunszerű, egy óra alatt egy havi mennyiséget hozó csapadék, akkor itt a baj.  Csak épp kinézve szinte minden nap látom, hogy úgy esik, mint a ló dereka, mintha vízfüggöny lenne ég és föld között. Ilyen, az elmúlt években egyre gyakrabban előforduló monszun-szerű felhőszakadások korábban nem voltak. Pedig akkor is voltak záporok, de ilyenek nem. Talán egyszer, emlékszem egy nagy eső valahol áttörte a halastó gátját, így a falun átfutó megduzzadt kis patakból kosárral halásztuk ki a nagy pontyokat… Néhány éve láttam, hogy az ár visszahúzódását követően a Zala mentén a holtágakat, mélyebb laposokban maradt vizeket kosárral „szűrték át” a szemfülesek és nem hiába, szép halakkal teltek meg a műanyagvödrők…

A kis Zala ugyan zúgva-bőgve „nem lépte” át a gátat, de el akarta nyelni az egész világot…

A mezőgazdasági támogatás ellenőrei most könnyen mérik meg a Natura 2000 területeken kötelezően fenntartandó búvósávokat, főképp csónakon.

Egy rendes franciaperjés alibánfai rét még a víznek is ellen áll, amint a mellékelt ábra mutatja.

A Zala Kemendnél – is – sárga a domboldalról lemosódott iszonyat mennyiségű talajtól, kemikáliától, hogy az egészet vigye a Kis-Balatonba…

Az árvíz nyoma a növényzeten az apadás után a Kerka mentén

De mindenki nyugodjon meg, nincs éghajlatváltozás, ahogy President Trump mondja, az a kínaiak találmánya…

A világvégétől aggódóknak rossz hírem van, előbb - utóbb bekövetkezik. Nyugtatásul senki ne szedjen seduxent, inkább Valeriana-t, az legalább a macskandúrokat lázba hozó Valeriana officinalis-ból készül – ha igaz.

Az apokaliptikus vízió zenében, szövegben:

https://www.youtube.com/watch?v=t9edrlbkYYo

aki szelídebb változatot szeretné, hallgassa csónakból:

https://www.youtube.com/watch?v=Kuw8YjSbKd4

]]>
Sun, 08 Jul 2018 19:46:28 +0200 181651_28207
Veres egres http://natur-zala.blogger.hu/2018/06/09/veres-egres A borbolyafélék (Berberidaceae) nemzetsége a mahóniák közeli rokona. A mintegy 450-500 faj Ausztrálián kívül minden kontinens mérsékelt és szubtrópusi éghajlatain őshonos. E nagy család hazánkban árválkodó egyetlen tagja a sóska borbolya (Berberis vulgaris). Sajnos etimológiailag nagy szenzációval, valami ütős görög mondával nem tudok szolgálni, tudományos nevének semmi köze a sivatag lakóihoz, a berberekhez, bár ki tudja, egyes netes oldalak szerint az arab barbārīs szóból ered. Egy növény hasznosságának tévedhetetlen indikátora a népi nevek számossága, minél több a nevek száma, annál biztosabb, hogy hasznosítható a plánta. Így van ez a borbolya esetében is, elnevezései - leány-sóska, sóskafa, ürömborbolya, veres egres - jelzik széles körben való ismertségét. A száraz termőhelyeken országosan elterjedt a faj, erdőszéleken, melegkedvelő tölgyesekben, bokorerdőkben mindenütt él. A Balaton mellett a Keszthelyi-hegységben ma még gyakori, a fényben gazdag molyhos tölgyes – virágos kőrises erdők cserjeszintjét a cserszömörcével, galagonyával, rózsákkal együtt alkotja.

Virágzata tavasszal, mely igencsak vonzza a nagy zümmögéssel érkező rózsabogarakat

Fiatal borbolya bokor a Keszthelyi-havasok melegkedvelő erdőjében

Az árvalányhajas gyepekben tüskéivel a légybangót óvja a kocafotósok és a még mindig fölös számban jelen lévő muflonok elöl, némiképp kompenzálva, hogy a búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának (Puccinia graminis) köztesgazdája - amiért több helyen tiltják is telepítését.

A zalai löszdombokon igen ritka, de az egykor fajgazdag öreg tölgyesek tarvágásában hamar megjelenik

A zalabéri tetőn az ostormén bangiták közé vegyülve álcázza magát.

Sárguló levelei nyárutón

Őszre érnek be vörös színű, fanyar termései

A kertészek persze megsajnálták az árva borbolyát (meg nem tudván elnézni természetes élőhelyeiken a sok rokont) és elhozták unokatestvéreit, bár szerencsére nem mellé, hanem a parkokba, kerítésekbe ültetve őket.

Az egyik gyakorta ültetett rokon a Berberis gagnepainii

A másik favorit a Júlia borbolya sövénycserje Berberis julianea

persze mindenféle színben nemesítik ma már, mint pl. a Berberis thunbergii 'Crimson Pygmy'

https://www.youtube.com/watch?v=IZhmVjJL3Yg

S ha már karmazsin, akkor lássuk a karmazsinok királyát, a King Crimson-t és dalát, kedvcsinálónak, hiszen csak néhányat kell aludnunk, s Fripp Bátyó vezetésével nekünk is el fogják játszani az élet értelmét: sex sleep eat drink dream

https://www.youtube.com/watch?v=KdRePLaS_5A

]]>
Sat, 09 Jun 2018 23:26:46 +0200 181651_26405
Kányabandita és pepenye http://natur-zala.blogger.hu/2018/05/09/kanyabandita-es-pepenye A természet az idén ismét elsumákolta a koratavaszt, a márciusi tél utáni hűvös, esős április után egyből nyári meleg rontott ránk. Mindez a növényvilágban is jól látható, a közel 30 fokos melegben minden kb. 10 nappal előbb nyílik, mint a határozókönyvekben írva vagyon. Ballagásra már elnyílt az orgona, a munkásosztály ünnepére a bíborkosbort sem kellett félteni a kirándulóktól, az is arra elvirágzott. Ma a fehérbe öltözött tájban a  mindent elborító akác és a nyílás elején lévő bodza mellett még egy takaros, szűzi fehér virágú bokor hívja magára a figyelmet, a bangita.

Az úton álló bangita

A bangita (Viburnum) mintegy 150-175 cserjefajt magába foglaló nemzetség, mely cirkumpoláris elterjedésű, csaknem egész Európában megtalálható, azonkívül Ázsiában a Kaukázustól Japánig ott a szubtrópusi zónában is. Az Újvilágban Kanadában és az USÁ-ban is őshonos. A növény kultuszát jelzi, hogy Ukrajnában nemzeti szimbólum (кали́на), pénzérmén is látható.

A legújabb molekuláris kutatások eredményeképp a pézsmaboglárfélékhez (Adoxaceae) került besorolásra. A viburnum név latin eredetű, valószínűleg etruszk jövevényszó. Hazánk flórájában két faja ismeretes, a kánya- és az ostormén bangita.

A kányabangita (Viburnum opulus) cserjésekben, ártéri és ligeterdőkben, olykor tölgyesekben nő, főképp félárnyékban, de útszéleken, nyílt terepen is rátalálhatunk. A síkságoktól az Alpokig, egészen 1400   m magasságig megtalálható. Felálló szárú, gyorsan fejlődő, 2-5 méter magasra növő cserje, vagy kisebb fa, mifelénk ma még gyakorinak számít.

fiatal kányabangita

gyakorta bokorfüzek közt megbújva találjuk

hasznosítása sokoldalú, a réten a vadak elől takarja a lesből támadó simabőrű orvhelyét

Sekélyen gyökerező, de sok gyökérsarjat növeszt. Kérge sárgásszürke, hosszanti irányban repedezett. Lekerekített, vagy gyengén szíves levelei átellenesen álló hosszú levélnyélen ülnek, egyenlőtlenül fogazottak, felül kopaszak, fonákjukon pehelyszőrőkkel borítottak. Virágai 5 pártacimpájúak, gazdagon ágas, lapos bogernyőben nyílnak. Virágzása normál esetben május–június között esedékes, legyek porozzák be. Zöld termése a beporzás után gyorsan kifejlődik; nem ritkán egyidejűleg vannak a hajtáson a virágok és termések. Borsónyi, gömbös termése nyersen zöld, rossz ízű, télre azonban fénylő piros, húsos lesz, amit a hó és a hideg idején a madarak – főképp a vendégségbe érkezett fenyőrigók örömmel csipegetnek.

virágzata és zöld termése

érett termése ősszel

Hazai népi nevei: gányafa, kányafa, pirókfa a madarakra, míg a vízi bodza név – helyesen - a termőhelyi körülményekre utal.

A másik hazai fajunk az ostormén bangita (Viburnum lantana), mely a szárazabb, meleg, nyílt erdők, cserjések társbérlője, főképp meszes talajon él.  Levelei ősszel sötét vörös színt öltenek. Virágai kétivarúak. Termései előbb zöld, majd piros, végül feketébe váltók.

Ő is számos néven ismert: barna galagonya, juszalag, kakasfű, kányabegye, molnárcseresznye, ostornyélfa, pepenye. Fáját egykor ostornyélnek, pipaszárnak használták.

virágzó hajtása

érő termése

a zalaszentiváni Magasmán szép öreg erdőjének tarvágása után megjelenő fiatal hajtásai

szép virágai mindenkire nagy hatással vannak, termőhelyei az illegális  sitt-elhelyezőket is mágnesként vonzzák.

néhol ültetik, így került bizonyára a Cupi temető bejáratához is

A bangiták szépsége a kertészeket is megihlette, akik sok álmatlanul átforgolódott éjszaka után kitalálták, hogy kerti változatot nemesítenek belőle mindenki örömére. S az ötletet követte a tett, megszületett a labadarózsa (Viburnum opulus „roseum”). Ma számos kertben dísze, néhol combvastagságot elérő törzsű idős példányait is őrzik a nagyik.

a kerítésen kihajló forgalomszámláló példány Olláron

idős, szép formájú bokra Örzsehegyen a kápolna mellett

nyíló, labdát formázó rózsái

Számtalan kertészeti változata ismert, de az ábra szerint a bonsai kultúra is felfigyelt rá

https://www.youtube.com/watch?v=431HlDB22rE

Szépsége a költóket is megihlette, több versben is felbukkan:

And the night-blooming flowers open,
open in the same hour I remember those I love.
In the middle of the viburnums
the twilight butterflies have appeared.

"Night-Blooming Jasmine" by Giovanni Pascoli

]]>
Wed, 09 May 2018 10:31:01 +0200 181651_25198
Macskagödölye http://natur-zala.blogger.hu/2018/05/01/macskagodolye Korábban már szóba került, hogy vannak nevek, melyek hallatán az embernek egyből az ugrik be, hogy na ne. A két önálló jelentésű, majd együtt új értelmet kapott nevek esetében is ez van, lásd lótücsök, lódarázs, cigánymeggy, stb. De itt a legújabb, a macskagödölye. Hogy egy úton - útfélen növő kis növény hogyan kapta ezt a nevet, azt homály fedi, mindenesetre az értelmezést segítő mellékelt ábrák alapján sem a macskákhoz, sem a kecskékhez nem sok köze van.

Safranek típusú macsek Leszbosz egyik kikötőjében, a hajnali napfényben várja a tengerről érkező halászokat, főképp a hal formájában neki járó sápot

Útszéli támfalon sasszézó gödölye egy másik tenger, az Adria partján, Crna Gorában

De térjünk a lényegre, aktuális növényeinkre. A repkények az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, ezen belül az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Tudományos nevük a görög glēchōn, blēchōn –csombormenta - helytelen fordításából ered. Hazai elnevezése erdélyi tájszóból származik, Kazinczy avatta irodalmi nyelvi szóvá ‘borostyán’ értelemben, a növény kúszó jellegére utalva. Számos népi neve jelzi, hogy ismert növényről van szó: földi borostyán, katonapetrezselyem, kerek nádrafű, macskagödölye, pokolvarfű. Hazánkban két vadon élő faja ismert, a kerek- és a borzas repkény.

A kerek repkény (Glechoma hederacea) elfekvő, kúszó szárú növény, melynek virágzó hajtásrésze 15–30 centiméter magasra felemelkedik, Virágai kétajkúak, halvány ibolyaszínűek, de lehetnek rózsaszínűek vagy fehérek, a felső levelek hónaljában ülnek egy csomóban. Vese alakú levelei átellenesen állnak, csipkés szélűek. A hosszan kúszó, gyakorta kiterjedt foltokat alkotó növények névadójukat, Linnét a borostyánra emlékeztették, aki a hederacea nevet adta a fajnak.

Kúszó hajtásai rendszeresen az úttestre is kimerészkednek

A kertekben is könnyen elszaporodik

A kerek repkény az európai népi gyógyászatban ismert gyógynövény, a  lakosság által évszázadok óta használt, Egykor vizes kivonatát epe, vese, gyomor és légzőszervi megbetegedések gyógyítására használták, a tbc há­zi gyógy­sze­re volt. A növény jelentős mennyiségben halmozhat fel flavonoidokat, kávé- és ferulasavat, valamint keserűanyagokat (marrubiin). A germán gyógyászatban nagyra becsülték, nevének "Gundermann" szótöve, a "Gund" (genny), a sebkezelésnél való alkalmazására utal.

A repkény a boncodföldi hegyen

Egyes források szerint a legújabb kutatások nem igazolták vélt gyógyhatásait. Ugyanakkor alkoholos és vizes kivonatai a bennük előforduló flavonoidoknak köszönhetően antioxidáns hatással rendelkeznek. Ezen kívül több kutatócsoport igazolta depigmentáló (bőrelszíneződéseket elhalványító) tulajdonságát, amely valószínűleg a tirozináz enzim aktivitásának csökkentésével alakul ki. Egy dolog azonban biztos, hogy Angliában a komló megismerése előtt a kereklevelű repkénnyel ízesítették és tartósították a világos sört (angolul: ale), ebből ered egyik angol neve, az ale-hoof – lássuk be ez sem utolsó szempont.

Repkényünk igazi világpolgár, öreg kontinensünk mellett Ázsiában is honos, de az Amerikát kolonizáló sápadtarcúak is magukkal vitték és elterjesztették. Hazánkban széles körben elterjedt. Eredeti élőhelyei az üde lomboserdők, de azokból kimerészkedve ma már ott van mindenhol, a kertekben, gyümölcsösökben, árokszéleken, a shoppingcentrumok parkolóinak gyepszigetein, járdákon, temetőkben. A damilozást bírja, az csak a hajtásait vágja le, a földön kúszó szára (többnyire) megmenekül. Ám még így is sokaknak útban van, a napidoktor című épületes oldalon a Ne legyen több gyom című műremekben ezt írják róla: „Tőzeggel, talajtakarással érdemes tavasszal megelőzni a növény megjelenését. Eltávolítani a földből ugyancsak kézzel vagy posztemergens gyomirtó ráfújásával érdemes, tavasszal vagy ősszel.” Szerintem is a még maradék lápot azért kell kibányászni, hogy a kinyert tőzeggel letakarjuk a számunkra nem tetsző növényeket, ill. ha nincs tőzeg, akkor jöhet a méreg. Az, hogy mechanikusan is eltávolítható (kézzel, kiskapával) az már nem trendi. Néhány éve Erdélyben egy parasztemberrel beszélgetve megkérdeztem, hogy látja az anyaországot? „Én azt látom maguk el lettek rontva, már senki nem akar ott dolgozni” volt a válasz.

Az út mellett Söjtörön és Egerszegen

Rokona, a borzas repkény (Glechoma hirsuta) lakhelyére sokkal igényesebb, a természetes termőhelyekhez kötődik, így az üde lomboserdők, száraz tölgyesek és sziklaerdők tavasszal nyíló lakója. Leírói a korábban már említett magyar botanikusok, Waldstein és Kitaibel.

Borzas repkény hajtása és virága

Rokonával szemben házunk táján csak a Keszthelyi-havasok néhány pontján bukkanhatunk rá.

Fogyatkozó termőhelye, a sziklai bükkös

A virágba éjszakázni érkező bogaraknak át kell magukat küzdeni a toroknál növő szőrsorokon

]]>
Tue, 01 May 2018 23:22:31 +0200 181651_24391
Kápolnavirág http://natur-zala.blogger.hu/2018/04/28/kapolnavirag Az áprilisi kiskert elmaradhatatlan dísze a nárcisz. Közkedveltsége elegáns szépségében rejlik, valamint tán abban, hogy nem kényes nagyon, könnyen tartható. Gyakorta megjelenik a közterületek ágyásaiban is. Többnyire a fehér- és csupros nárcisz és számtalan hibridjük látható.

A közmunkában leberregett útszélben tündöklő nárciszágyás a Göcsejben, Gombosszegen

Az egykor élettel teli, szebb időket látott, ma elhagyott szőlőhegyeken, tanyákon gyakran találni, mint az egykori élet utolsó tanúját a mindent elborító, felfaló szeder, akác, csalán, jágerkender bozótban.

A nádasdi öreg vaskeresztet díszítő csupros nárcisz az akácinvázió szorító markában

Hibrid a petőmihályfai szőlőhegy szebb napokat látott présháza előtt

Csupros nárcisz a tilaji kápolnánál

A virág neve – mint oly sok esetben - a görög mitológiák világában gyökerezik. A monda szerint Narkisszosz egy vadászaton szomjának oltása közben saját képét megpillantotta a folyóban és rögtön beleszeretetett önmaga tükörképébe. Másnap reggel a folyópartra érkező nimfákat csak néhány nárcisz fogadta… A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, a nárcizmus és a nárcisztikus kifejezés is innen eredeztethető. Narkotikus tulajdonságait már az ókorban ismerték, ugyanis hagymája és levelei is tartalmazzák a hánytató és bénító hatású likorint. Ezt jól példázza, hogy a legelő állatok sem eszik. A nárcisz azon kevés magyar virágnevek közé tartozik, melyek a faj tudományos nevéből származnak. A székelyek a virág földöntúli tiszta fehérje miatt kápolnavirágnak hívják.

A nárcisz (Narcissus) nemzetség az egyszikűeken belül a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozik. A nemzetség mintegy 50 fajának elterjedési területe nagyrészt a Mediterráneumra szorítkozik, de néhány faj az Alpok, vagy a Balkán magashegyeiben honos. Keleten a Kaukázusban is él, Ázsiában egészen Kínáig megtalálható.

Csillagos nárcisz a szlovén réteken a postojnai cseppkőbarlang közelében

nyíló virága a szlovén réten                                   és a Durmitor hegyi rétjein Montenegroban

A nálunk vadon élő faj a csillagos nárcisz (Narcissus radifolius). Előfordulása Szentgotthárd mellett és az Őrségben, a zalai megyehatár melletti kis mellékvölgyben ismert.

A csillagos nárcisz az Őrségben - ha végigjárjuk az erdőket és minden völgybe bekukkantunk, előbb-utóbb rátalálunk.

A Hetés, Göcsej területén a házak kertjeiben, temetőkben, néha rétekre kivadulva is rábukkanhatunk.

Nárciszok a bárszentmihályfai régi temetőben

Kivadult fehér nárcisz Szengyörgyvölgynél kaszálón…

… és az aranyadi Zala-réten

Az alpesi legelők pazar nárciszmezőinek könyvekből, prospektusokból jól ismert látványára vágyóknak jó hírem van, nem kell messze menni, van nekünk itthon is ilyen. Április végén a Dráva menti Babocsa Basakertje is hófehérbe öltözik. A sok ezernyi csillagos nárcisz mellett a török behurcolásnak tulajdonított fehér nárcisz (Narcissus poeticus) is él itt, és értelemszerűen a két faj hibridjei. A kertekben is többnyire a fehér nárciszt találjuk, mely a török közvetítéssel került be hozzánk és a melléklet ábra szerint jól alkalmazkodott a helyi körülményekhez. A gyerekeket útnak indító, bölcs, előrelátó nárciszszülők biztosan azzal vigasztalták a nárciszgyerekeket, hogy csak néhány telet kell aludni, a klímaváltozással az otthonihoz hasonló körülmények várhatók majd gyaurhonban is.

A babócsai Basakert náciszmezője

A szűzfehér kápolnavirág Babócsán

-----------

A Narcissus story szájbarágósan

https://www.youtube.com/watch?v=35jVsyWFss4

ajánlott zeneirodalom:

https://www.youtube.com/watch?v=de6YFk_vrJM

https://www.youtube.com/watch?v=pMqOMFW3Gt8

]]>
Sat, 28 Apr 2018 22:08:31 +0200 181651_24229
Szirtek őre http://natur-zala.blogger.hu/2018/04/16/szirtek-ore A kora tavaszi első langyos napsugaraktól ébredő természetben számos kis növény jelenik meg. Ezeknek a sokszor néhány cm magas virágoknak közös jellemzője, hogy igen kicsik, nagyon rövid a virágzási idejük és amilyen hirtelen megjelentek, olyan hamar el is tűnnek, életciklusuk nem több néhány hétnél. Nevük is innét ered: az ógörög (ἐφημερος) ephémerosz - múló, egy napra való szó nyomán a tudomány efemereknek hívja őket. Megjelennek mindenütt, a kertben, hipermarketek taposott gyepében, járdaszegélyen, de az egyre fogyó természetben is még akad belőlük. Utóbbiak közé tartozik egy kedves kis virág, mely a jó kilátást kedveli, így többnyire a sziklaormokon üldögélve szemlélődik, ő a szirtőr. Hogy a szürke köveket miféle bajtól, betolakodótól képes megvédeni, arról nem beszélnek a határozókönyvek.

a szirtek őre virágzás elején

Az apró szirtőr a keresztesvirágúak (Brassicacea) családjának egyik legkisebb tagja. Magassága 3-10 (15) cm, fehér szirmai mindössze 0,1-1 mm hosszúak.  Szép régi neve a csajkalag, de sziklai zsázsaként is ismerték. Wagner-Hoffmann termőhelyi jellemzése ma is helytálló: „Terem sziklás domblejtőkön, főleg mésztalajon..”

virágzó szirtőr a Négyszögű-hegy ormán

Hazánkban a Dunántúli-középhegység mészkő- és dolomit sziklagyepeiben él, a Dunát átlépve csak a Naszályig és a Cserhát széléig merészkedik. Nálunk csak a Keszthelyi-havasokban találjuk, a dolomittömb meredek oldalainak szikláin, kőkibúvásain.

méretét mutatja a mögötte ülő sárga kövirózsa tőlevélrózsája, mely 2-4 cm átmérőjű

Magyarországon a rokonságból csak az apró szirtőr (Hornungia petraea) él. Amúgy a tudomány elég mostohán bánt velük, örökké új és újabb nemzetségbe rakosgatták őket, a francia Nicaise Auguste Desvaux a XIX. században egyenesen odáig merészkedett, hogy az útszéli  pásztortáskák közé sorolta őket. A névadások kronológiájától és stációitól most eltekintenék, de azért érdemes megjegyezni, hogy a nemzetségnek van további két tagja (Hornungia alpina, H. procumbens). Az alpesekben élő fajt a kertészek mára a sziklakertekben is megtelepítették.

moha- és zuzmópárnán üldögélve nyújtózik a napsütésben

Ábrázolása korabeli akvarellen

 

--------

zenei ajánlatom a szimfónikus rock szirtőre, azaz a Wacher of Skies a Genesis-től

https://www.youtube.com/watch?v=z5NOV0-EH0c

]]>
Mon, 16 Apr 2018 22:19:31 +0200 181651_23715
Itt a tavasz http://natur-zala.blogger.hu/2018/04/11/itt-a-tavasz Jubileumi, 50. bejegyzésem megkésve döcög a megkésett tavasz után. Egy éve kezdtem el a blogom, így itt az ideje, hogy ünnepeljünk!. A mai hivatalos matematika és (ha lehet hinni) a KSH hivatalos statisztikai algoritmusai szerint is 0,98039215686274509803921568627451  bejegyzés volt hetente, ami ugye konvergál az 1-hez. Bokros teendőim mellett ennek az időtengelyen való eloszlása nyilván nem egy lineáris egyenest rajzol, de hát sajnos így sikerült. Az Internacionálé nyomdokain a telet végképp eltörölve most már újra munícióhoz jutok s folytathatom a rögös utat.

De hát végre itt van a tavasz s ha a nótát nem ismerném, akkor a nyitott ablaknál már éjjel is danoló énekes rigó biztosan figyelmeztetne rá - ahogy a nóta mondja, "Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár,"

A megkésett tél után végre megjött. A hideg és hó ellenére a kora tavaszi növények szépen levirágoztak, sőt meglepetésemre még a körülményekhez képest termést is hoztak. De hát, mint tudjuk kemény legények ezek a kis tavaszi növények, ha nem így lenne, már rég a dinókkal együtt aluluról szagolnák a (túlélő) ibolyákat.

Tavasszal a Kemeneshát platója felett az esők utáni tiszta időben az Egerszeg körüli dombtetőkről így látszanak a Keleti-Alpok havas csúcsai

S ha tavasz, akkor már megint itt van a szerelem, (már megint izzad a tenyerem), amint azt a növények és állatok jelzik.

a hóvirágok is párba állva várják a méheket

a leánykökörcsinek nemkülönben

Húsvét hétfőn a locsolóvíztől megáradt a Zala, így a kockásliliomok fürödtek a boldogságban

A vizekbe igyekvő békahadtestek ifjai vérükkel nem bírva gyakorta a vízbeérés előtt asszonyt választanak

Húsvét ünnepén a nyulak is felfüggesztették a bokszolást

„Lombos ágon csókot vált az ifjú gerle pár” akarom mondani az ÉDÁSZ/EON, stb. kábelen

Feketerigóéknál még van mit csiszolni az emancipáción, illetve a nemi szereptévesztés gyakorlata nem zavarja boldogságukat: míg a hím flótázik, az asszony rakja a fészket…

A katicák hátán is összesen tizennégy pettyet számolhatunk

A szerelembe esett fiatalok itthon maradjunk, vagy menjünk Londonba dilemmáját jelzi, hogy a családalapítás idejét elnapolva felelősségteljesen bújnak össze a téltemető mellett…

--------

zenei ajánlatom mi más is lehetne:

https://www.youtube.com/watch?v=t_a1uJvzrY4

]]>
Wed, 11 Apr 2018 20:18:06 +0200 181651_23505
Lett is hó (Let it snow 2) http://natur-zala.blogger.hu/2018/03/19/lett-is-ho-let-it-snow-2 A láz és a városomat ért szégyenteljes események hosszabb időre ágyba döntöttek, amiből lassan próbálok kimászni és újabb bejegyzéseket abszolválni. Mindeközben a természet bolondját járatja velünk. A januári tavasz után február végén visszatért Tél tábornok, hogy megmutassa, ki az úr. A múlt héten már úgy nézett ki, hogy a folyamatok természetes mederbe terelődnek, kinyílt a hóvirág, tőzike, még a májvirág is kibontotta kék szirmait. Aztán az oroszországi választások tisztaságában kételkedőknek küldött onnét a hatalom egy kis szibériai hideget mihez tartás végett. Így szombat reggelre lehajtott fejjel néztünk magunk elé, akár a kinyílt geofitonok a hó súlya alatt roskadozva, jobb időkben reménykedve. Ismerjük jól ezt a forgatókönyvet, aztán majd egyik napról a másikra megérkezik a 25 fokos meleg és minden hirtelen kinyílik, aminek még nem kéne, az is.

Így hát tovább várjuk a tavaszt, a jégvirágok rendszertani besorolásával való foglalatosságtól most eltekintenék.

hó(virág) a hó alatt

tőzikék vert serege a hóban

A szakszervezeti bizalmik permanens bólogatását a hideg és a hó sem zavarja

Az erdők fái is elhagyják otthonukat, hogy a legalacsonyabb feldolgozottsági és bevételi szinten, tűzifaként végezzék

Az árvízi tározóknak álcázott horgásztavak jege sem olvadt még fel, a vidrát, rókát még bizonyára elbírja

A kertekben a néhány napja még hangosan veszekedő feketerigók felhevült lelkébe is hirtelen belefagyott a szerelmes ének, meg csőrükbe a fészekanyag, most halkan sertepertélve, pittyegve várják a szebb időket.

A rétisas „ménkű nagy” fészkében már javában kotlik, reméljük, hogy a tojások nem sínylik meg a szokatlan hideg időt

A várvölgyi út mentén Krisztusnak sincs melege, pléhruhája télen hideg, nyáron meg meleg

-----------------

Zenei csemegéim:

ha tél akkor Vivaldi, a Tél tétel a Négy évszakból Gidon Kramerrel:

https://www.youtube.com/watch?v=28aumAjiK1U

vagy  Anyácskával - Anne Sophie Mutter – és hihetetlenül szóló hegedűjével, amit bizonyára valamelyik kremonai asztalos sufniban farigcsáltak. Nem nagy ügy, épp olyan mint a szoborkészítés, csak e felesleges anyagot kellett levésni…

https://www.youtube.com/watch?v=Drl7rocadYE

és a feketerigóval duettben gitár-trillázó Jeff Beck

https://www.youtube.com/watch?v=czwBTemRgbA

]]>
Mon, 19 Mar 2018 21:19:22 +0100 181651_22695
Blue Moon http://natur-zala.blogger.hu/2018/02/10/blue-moon A téli botanikai uborkaszezonban a növényekkel való foglalatosság a virágok öntözésében és fásszárúakkal való napi szintű foglalatossággal telik, utóbbi azok rendeltetésszerű tüzelőként való behordása, majd a tisztítótűzben való metamorfózisuk után hamu formában való kihordásában manifesztálódik. A kályha padkáján felmelegedve az erőgyűjtés mellett a természet egyéb csodái felé fordul az ember figyelme.

A napokban, pontosabban január 31-én egy égi jelenség került a híradások központjába. Kozmikus útitársunk, a Hold kimutatta foga fehérjét, akarom mondani kékjét. Orcátlan módon szuperhold üzemmódra kapcsolva közelítette meg planétánkat, majd a nyakunkba pottyant. Ráadásul az ijesztgetést ugyanaznap kétszer is elkövette Blue Moon-ként, frászt hozva ránk. Jómagam készültem, hogy megörökítem a jelenséget, a közeli hegytetői kápolnát megfotózom a feljövő nagyképernyős égitesttel. Ám a holdkelte idejére sűrű felhődunyha takarta a tájat, amin még ilyen közelről sem bírt szuperholdunk átsütni. Aztán később kitisztult az ég, ekkorra azonban a Hold már a Tejút pislogó macskakövein araszolt felfelé. Gondolkodtam, hogy pazaroljam-e rá a pixelt, mert így már nem volt összehasonlításhoz, arányhoz szükséges tárgy a horizonton, vagyis őkelme szupersége nem volt érzékelhető. Aztán mégis csináltam képet, hogy azért legyen.

Ilyen volt szürkesége

Ilyen, mikor blue moon

Valami ilyet szerettem volna…(forrás: Science Photo Library/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Mark Garlick/Science Photo Libra)

De mi ebben a botanika? Hát a holdviola, ill. annak hold alakú termése. Ha behelyezzük égi társunk helyére, rögtön látszik, hogy derék népünk nyelvi leleménye és megfigyelőképessége mennyire helyén van.

A holdviola-hold

De fordítsunk komolyra, lássuk a tudományos eredményeket.

http://www.origo.hu/tudomany/20180108-mit-keresnek-novenyek-es-rovarok-a-hold-sotet-oldalan.html

Már azt is kitaláltam, mit termesztenek a sötét, ill. számunkra nem látható oldalán a holdnak. Nyilván a káposzta rokonát, a holdviolát és a holdrutát. Utóbbi nevével ellentétben nem a rutafélékhez, hanem a páfrányok osztályában található kígyónyelvfélékhez (Ophyoglossaceae) tartozik. Savanyúnak szerintem kiváló, ha az anunnakik tecsójában nem kapható 20 %-os ételecet és a megcsiccsent vörösborokból sem tettek félre egy kicsit, akkor sajna savanyú képpel kell megenniük.

A kis holdruta (Botrychium lunaria) - egyelőre a zalai dombokon

Közben a neten kalandozva rájöttem, mennyire nem ismerem hűséges égi kísérőnket. Kiderült, hogy nem is természetes képződmény, hanem mesterséges, belül üres és földönkívüliek lakják. Az, hogy mindig ugyanazt az arcát fordítja felénk és a sötét oldalát soha nem látjuk, csak olaj volt az összeesküvés-eleméleteket gyártók pislogó tüzére.

https://www.youtube.com/watch?v=AoklrQ3Y0a4

https://www.youtube.com/watch?v=5XZk92QAZ20

https://www.youtube.com/watch?v=skVbCae2hKo

https://www.youtube.com/watch?v=ZG-duWqFNcU

https://www.youtube.com/watch?v=aXVt9F2bguA

Hogy mindebből mi igaz, mindenki maga döntse el, a fantázia épp oly végtelen, mint a világűr. Azonban a saját fotómon is jól kivehetők a „kijáratokból” koncentrikusan kiinduló utaknak látszó valamik, amik talán az anunnaki fiatalok terepkrosszozásainak a nyomai.

De az is lehet, hogy Holdunk valójában egy lufi, a sarkában ott az elkötött „parizervég”.

A Hold hatása a Földön nemcsak az ár-apály mozgásában érhető tetten, számos zene-szerző és komponista fantáziáját is megmozgatta nagy örömünkre. Az egyik első fecske talán Beethoven Holdfény szonátája volt. Ajánlom a 3. tételt, de nem az eredeti, hanem egy 17 éves lány Paganinit megszégyenítő tolmácsolásában, gitáron:

https://www.youtube.com/watch?v=o6rBK0BqL2w

Amúgy teljesen nyilvánvaló, hogy az első holdszkeptikus a Bergendy volt, ill. ők már tudták, hogy belül lukas:

https://www.youtube.com/watch?v=azkWYHkNwnw

A legnagyobb lélegzetű és legismertebb talán a pszihedelikus rockot játszó Pink Floyd The Dark Side of the Moon c. 1973-as albuma.

https://www.youtube.com/watch?v=B-QddLcds2U

A Hold sötét oldala, mint látható nem is sötét. A mélyedések biztosan a ültető dézsák (Forrás: Wikimedia Commons)

Talán a legbensőségesebb amit a témában hallottam; Jan Garbarek Rites c. 1998-as lemezén hallható, az akkor 62 grúz éves komponista-karmester Jansug Kakhidze - The Moon over Mtatsminda (ჯანსუღ კახიძე - მთაწმინდის მთვარე) c. dala, melyet a szerző maga ad elő a Tbiliszi Szimfónikusokkal. És mi másról is szólhatna, mint a grúz főváros mellett emelekedő Mtatsminda hegy felett megjelenő hold látványáról.

https://www.youtube.com/watch?v=Mt-ZjEuFDIY

Másik kedvencem is hadd osszam meg, a híres Blue Moon c. örökzöld feldolgozást a trombitás Mark Ishamtól Tanita Tikaram énekével 1990-ből:

https://www.youtube.com/watch?v=5dBRvC-gqiI

Ugyanez Rod Steward tolmácsolásában

https://www.youtube.com/watch?v=7yElpXH_HJ4

Blue Moon

Blue Moon
You saw me standing alone
Without a dream in my heart
Without a love of my own

Blue Moon
You knew just what I was there for
You heard me saying a prayer for
Someone I really could care for
And then there suddenly appeared before me

The only one my arms will hold
I heard somebody whisper please adore me
And when I looked to the Moon it turned to gold

Blue Moon
Now I'm no longer alone
Without a dream in my heart
Without a love of my own
And then there suddenly appeared before me

]]>
Sat, 10 Feb 2018 15:43:27 +0100 181651_20850