Óvári Miklós: természetes blog http://natur-zala.blogger.hu Blogomban elsősorban a délnyugat-dunántúli táj természeti értékeit, az itt élő növényeket, azok helyzetét és veszélyeztetettségét szeretném bemutatni Európa legszebb tájain való orchideavadászatok, csavargások fotóbeszámolóival, kedvenc zenéim hivatkozásaival fűszerezve hu Вишнёвый сад http://natur-zala.blogger.hu/2017/07/23/Вишнёвый-сад A zalai lomboserdők fafajainak száma mintegy tucatnyira rúg, melyben a jelenlegi gazdasági prioritások vezérelte erdőgazdálkodásban a főszerep, azaz a meghatározó részarány a tölgyeké és bükköké. Azonban szerencsére az erdőóvodákat növekedésük idején a madarak is meg-meglátogatják, melynek során egy-egy magot is elhullajtanak. Így aztán a fák közé furakodva mindenütt megjelenik a vadcseresznye (Cerasus avium), amit az erdészek nem is igen bánnak, hiszen fája értékes, jó pénzért eladható, csak egy dologra kell figyelniük, nehogy a fatolvajok gyorsabbak legyenek. A vadcseresznye termése az erdei madarak számára fontos táplálékforrás.

Hanami áprilisban a zalaistvándi erdőkben

nyíló vadcseresznyék lombfakadáskor


vad és nemesített gyümölcsfák békés együttnyílása a kallósdi dombok cseresznyéskertjében

vadcseresznye érett termése

Csontváry vásznára pályázó magányos fája a boncodföldei birkalegelőn

Piros, majd megérve fekete apró termésére az ember is figyelmes lett, neki is megízlett, nemesíteni kezdte. Mára a domesztikált cseresznye számos nemesített fajtájával mindennapi gyümölcseink megbecsült tagjává vált. A kiskertekben, gyümölcsösökben a tájban mindenütt közönséges.

cseresznyenyílás a Bazitai-kiskertekben

a pincék mellett a Bödei-hegyen

szőlők alatt a henyei Kápolna-hegyen

körte- és almafák közt Lickóvadamos hegyén

virágzó hajtása

minőségellenőr munka közben

az ngo-k által delegált független ellenőr szerint is még „kicsit ér”

beérett termése a tulajdonviták egyik állandó felperesével

Az észak-zalai dombok eldugott, amőbaformájú gyepszegleteiben él egy titokzatos őslakos, a táj egyik legritkább cserjéje, az egy méter magasságot is csak ritkán elérő csepleszmeggy (Cerasus fruticosa). Mára csak a háborítatlan (ill. annak hitt) homokkő tetők, kibúvások környékén, a reliktum erdeifenyvesek (Lino flave-Pinetum sylvestris) potenciális termőhelyein találjuk Pethőhenye és Zalaszentgrót térségében. Alacsony, nem feltűnő kis cserje, a sztyeprétek mészkedvelő félszáraz gyepeinek lakója, de nagyapáink is ismerték és fenntartható módon hasznosították, sövényt alakítottak ki belőle.

csepleszmeggy cserjés a szentgróti szőlőhegyen

birtokhatárt jelző sövény a tekenyei szőlőhegyen

virágai és termése

csepleszmeggy a hegyi szálkaperjésben

Jelzőfajként is kiváló, általában környezetében tobzódnak a védett, vagy ritka növényfajok, mint a pók- és méhbangó, sűrűvirágú bibircsvirág, vitéz- tarka- és bíboroskosbor, erdei szellőrózsa, tarka nőszirom, prémes tárnicska, sárga- és árlevelű len, őszi szellőrózsa, ágas homokliliom, tömjénillat, vagy a lápréti üldöztetések elől a hegyekbe menekült mocsári nőszőfű, erdei- és hússzínű ujjaskosbor.

csepleszmeggyes mocsári nőszőfűkkel

A cigánymeggy, vagy vadmeggy (Cerasus mahaleb) kifejlett példányai vidékünkön vadon nem találhatók, de azért itt van velünk, hiszen a gyümölcsészek1 a nemes cseresznye és meggyfákat erre az alanyra szemzik.

egy – megérett a meggy

A globalizáció eredményeképp mára sok hasznosat tudunk, így azt is, hogy a szimpatikus japánok számára a cseresznyenyílás, a Hanami milyen fontos ünnep. Nincs ez másképp nálunk sem, bár sajnos a cseresznyegyümölcs megosztó, sajnálatosan a társadalom legkisebb egységét, az alappillért alkotó családok kohézióját roncsolja. Ez a megosztottság ráadásul a nemek közt jelentkezik, ami társadalmi, szociológiai és nem utolsó sorban népességszaporodási aspektusból igen veszélyes. Ugyanis a két tábor a gyümölcs teljesen más célú hasznosítását tűzte ki célul: míg a főképp (bár nem kizárólag)2 férfiak alkotta cefrelobbi zászlajára a pálinkafőző címere van arannyal hímezve, addig a néhány édesszájú férfit leszámítva túlsúlyban asszonyok alkotta lekvár- és kompótlobbi a gyümölcs cukros lében való téli eltevésére esküdött fel. Az igazság, mint mindig, odaát van, ám a muslincák tábora okosan megengedő, hiszen jól tudják, hogy a dolog egyirányú, a kompótból is lehet még pálinkát főzni, míg ugye a folyékony cserkóból való lekvárnyerés minimum Nóbel-díjhoz kötött.

Hosszú téli estéken a kandalló előtt üldögélőknek a lobbi-végtermékek fogyasztása mellé ajánlom Csehov Cseresznyéskertjét könyv, vagy film formájában.

Türelmetleneknek, ill. a lekvárszkeptikusoknak Alfonzó zseniális paródiáját, a Ványa-bácsit.

https://www.youtube.com/watch?v=oMvNRNzkblo

a lúgosoknak a pálinkakedvelők himnuszát

https://www.youtube.com/watch?v=-CinPyf08a4

erős idegzetűeknek a lekvár dalát:

https://www.youtube.com/watch?v=skkgxvW85B8

befőtteseknek pedig ezt

https://www.youtube.com/watch?v=mg_bBACXpWI

----------------------------------

1

http://www.gocsejta.hu/index.php/tevekenysegek/gyuemoelcseszet/gyuemuelcseszhalo

2

zalai népdal, gyűjtötte Vajda József 1976-ban Pacsán

Szomszédasszony a kamrába,

Pálinkát tölt poharába,

Mondtam neki: ne igya aki,

De azt mondta: jót tesz neki.

]]>
Sun, 23 Jul 2017 16:47:09 +0200 181651_12465
The Evidence - Bigfoot in Zala http://natur-zala.blogger.hu/2017/07/20/the-evidence-bigfoot-in-zala Néhány éve esti lefekvés előtt altató helyett néztem a Finding Bigfoot című tudományos igényű amerikai sorozat epizódjait. Jó volt látni, hogy ha már a neandervölgyi rokon őst bezárójeleztük, legalább van egy másik (majdnem azt írtam, új) rokonunk, aki hasonló megjelenésű, erős és rejtőzködő, kellőképp izgalmas jó arc. Nagyon szimpatikus benne, hogy mindig túljár a reá vadászók eszén: a felajzott hunterek bárhova is utaztak az USA-ban, a Bigfootot mindenhol minden helyi lakos már látta – csak teljesen nyilvánvalóan nekik nem sikerült soha hitelt érdemlő fotót, filmet csinálni. Lehet, hogy egy újabb Dian Fossey kellene a gátra, talán ő szót értene velük, neki megmutatnák magukat, asszonyaikat, kölykeiket, akarom mondani gyermekeiket. Aztán jött az új év és a szolgáltatóm törölte a tárgyi csatornát, így soha nem tudtam meg, hogy végül is megtalálták–e Nagylábat.

Már el is felejtettem a dolgot, mikor később a Göcsejt járva fura „építményekre” lettem figyelmes. Először nem tudtam hova tenni őket, de aztán rájöttem, hogy honnan ismerősek ezek a fakupacok – ilyesmik voltak a tévében Nagyláb házikói. És most itt vannak, sokfelé és ez nagyon izgi. Nyilván szőrös rokonaink megunták az állandó abajgatást és békésebb vidéket keresve találtak el a csendes Zalába. Itt biztos senki nem bántja őket, nem lesznek kényszer-celebek. A hegyről láthatatlansági mellényben hazafelé kerekező, a porban ökördiagramokat hátrahagyó biciklisek, ha találkoznak vele dicsértessékkel köszöntik – láttak már ilyet, ha többet, vagy nohát ittak…

Bigfoot lak Márokföldnél

Kiscsehinél

Szilvágynál

és Szentpéterfölde mellett

Néhol én is kicsit leskelődtem, hátha meglátom, de nem sikerült, igaz bevallom, a sorozatban hallott vérfagyasztó hangok ismeretében éjszakára nem mertem maradni… Kérdeztem a vadászokat, de azok is csak tekerték a fejüket, bár az egyik szórón a feltálalt penészes kenyereknél furcsa nagy nyomokat láttak és valami néhány fát is kitört a közelben.

A Bigfootnak feltálalt elemőzsia. Gyerekkorom legszegényebb falusi portáján sem láttam, hogy a disznónak ilyet adtak volna. Amúgy azzal etetném meg, aki kirakta...

A Nagyláb igényes környezetére, így a gyenesdiási birtokára bemerészkedett és felszaporodott, neki már ismerős parlagfű és a bálványfa megjelenésekor kiújult allergiájára való tekintettel elköltözött...

Már csak azt nem tudom, hogy sikerült idejutnia. Valószínűleg a kettős határzár megépítése előtt jöhetett. Ja, majd elfelejtettem… a napokban meg nem erősített hírek szerint a pécsi hőerőműbe szállított zalai faaprítékban ismeretlen élőlény maradványait találták. A rendőrség először arra gyanakodott, hogy munkahelyi baleset történt, valamelyik munkás hosszú szőrkabátban beleesett a garatba. Azonban a vizsgálatok során előkerült lábmaradványban a metatarsus mérete a homo sapiensénél kétszer nagyobb volt, a mitokondriális DNS és mikroszatellita polimorfizmusok genetikai aspektusú vizsgálatának eredménye pedig egyetlen ismert fajéval sem mutatott azonosságot.

]]>
Thu, 20 Jul 2017 20:30:33 +0200 181651_12406
Mászkálók és álldogálók http://natur-zala.blogger.hu/2017/07/10/maszkalok-es-alldogalok Az ógörög Clematis szó jelentése mászkáló növény, mely a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó iszalag nemzetségének (Clematis) számos tagjára igaz, hiszen liánszerűen kúsznak fel és borítják be a fás vegetációt. Hazánkban a természetben a nemzetség négy faja él, ebből vidékünkön a két fehér virágú nő.

Az Alföld kivételével országszerte elterjedt erdei iszalag (Clematis vitalba) az üde erdőkben mindenütt gyakori. Fásodó szára egyre hosszabbra nőve a borostyánnal versenyezve felfut a fákra, bokrokra, gyakorta teljesen benőve őket. Az elhanyagolt  gyümölcsösökben, bokros parlagokon is mindent elural, rossz vendég, a szép szóból nem ért, még a motoros bozótvágó kése elöl is kitér, csak macsétával lehet tőle megszabadulni.

erdei iszalag virága és a bükk újulatra felkúszó hajtása a Bozsoki erdőben

virágzó erdei iszalag Vöcköndön

Rokona, az egyenes iszalag (Clematis recta) sokkal szolidabb, gyepekben, erdőszéleken kis csoportokba verődve bukkanhatunk rá. Ő nem kúszik ide-oda, szépen egyhelyben elálldogál. Igazi ólomkatona, a drasztikus termőhelyi változásokban a végletekig tartja magát egészen addig, míg a lomb a feje fölött nem záródik. A mésztartalmú talajokon még számos helyen előfordul, de meglepetésre a Kerka mentén is előkerült. Országos kitekintésben főképp a középhegységekben és az azoktól északra eső területeken terjedt el, délen csak elszórtan találjuk.

felhagyott szőlőparlagon az aranyvessző és akác közt növő egyenes iszalag Kemenden

egyenes iszalag a csíksomlyói réten


virágja és termése Gősfán

A másik két faj védett, virágaik kék-lila színűek, ám vidékünkön nem honosak. A lágyszárú réti iszalag (Clematis integrifolia) a kaszálórétek nyári virágpompájának oszlopos tagja.  Főképp nagy folyóink, a Duna, Tisza, Kőrösök mentén találjuk, de a fővárostól keletre lévő domb- és hegyvidéken is elterjedt. A flóraatlasz a Zala mentén és Kanizsa közeléből is jelzi, ám ezt nem sikerült megerősíteni. Hozzánk legközelebb Balatonfüred mellett él.

réti iszalag a Sajó-menti réteken

A havasi iszalag (Clematis alpina) a hegyvidékek lakója, így nálunk csak az Északi-középhegység néhány pontján ismert. Az Alpokban, Kárpátokban járva gyakran kerül szem elé, amint a növényekre felfutva mutogatja lecsüngő szép virágait.

havasi iszalag a Monte Civetta alatt a Duran-hágónál

Az iszalagok széles körben elterjedt társaság, Kínában és Japánban számos fajuk honos. Mint tudjuk, ma már a kertbe hurcolástól egy növény sincs biztonságban, főképp amelyik nagy színes virágokkal rendelkezik, az belátható időn belül a kertészetekben végzi. A trend alól az iszalagok sem kivételek. Az európai kertekben legelterjedtebb a kerti iszalag (Clematis x jackmanii), mely az olasz csizmán élő C. viticella és a kínai származású C. lanuginosa keresztezéséből született hibrid. Hogy a kertészek már a múltban sem pihentek, azt jól mutatja, hogy a „keresztezést" már 1862-ben elvégezték. A C. viticella kertből kiszökött példányai hazánkban is néha szem elő kerülnek. Ő egyébként az Újvilágba exportált európai fajok táborát is gyarapítja, az USA és Kanada keleti tájain kolonizál.

A kerti iszalag az utóbbi években vidékünkön is kedvelt dísznövénnyé vált, egyre gyakrabban látjuk az előkertekben karókra, kerítésekre, pergolákra futtatva.

drótkerítésre futtatott kerti iszalag sövényszulákkal Szentpéterföldén

]]>
Mon, 10 Jul 2017 16:34:49 +0200 181651_12147
A helyzet már Nyugaton sem változatlan http://natur-zala.blogger.hu/2017/07/07/a-helyzet-mar-nyugaton-sem-valtozatlan A híradásokat nézve sokszor rácsodálkozunk a képernyőn látottakra, mi történik a világban – szerencsére mindig máshol. Jómagam főképp az egyre burjánzó időjárási szélsőségre, amik lassan a golyóbis minden pontján kezdenek menetrendszerűen megjelenni.

De eddig minden hír kicsit szürreálisnak tűnt, mert messze volt, nem a saját háromdimenziós terében érte meg az ember. Mint Dali Elfolyó idő-je, hiába teszem ki az asztal sarkára este nagyapám zsebóráját, reggelre a gravitációval dacolva mégse folyik le a fele. Meg President Tramp is megmondta, hogy az éghajlatváltozás hülyeség, a kínaiak találták ki. Meg az is az ökológusok téveszméje, hogy a klímaváltozás első jelei a szélsőségek megjelenése és sűrűbbé válása. Amúgy is, minket a jóisten is a tenyerén hord, ilyen nálunk nem történhet.

Salvador Dali: Elfolyó idő

Aztán jött a múlt heti szerda és mindent felülírt. Épp hazafiatlanul a vidék Jedi kardjával aprítottam a téli tüzelőnek való hungarikumot a birtokon, mikor Egerszeg felé tekintve megláttam, hogy „imhol kerekedik egy nagy fekete felhő”. Látszott, hogy ez most nem a háromnapos csendes csepergős lesz, hanem valami nagyon komoly. És lett is, a vihar mint az őrült csapott le iszonyú széllel, esővel, jéggel. Mint az amerikai viharvadász filmekben, csak épp még autókat, házakat nem kapott fel.

a vihar Egerszeg felett a vöcköndi hegyről nézve

Jött, látott, győzött és amit hátrahagyott, attól nem lett nevethetnékünk. Fákat tört, oszlopokat döntött, a városban az utak menti fasorokban, a közkedvelt ligetekben alig maradt ép koronájú fa. (Várható mellékhatásként a rosszul értelmezett rend címén majd a torzókat is ki fogják vágni, lbiztos lesz majd, aki megírja szakvéleményben mennyire életveszélyesek…)

Béke-ligeti pillanatkép vihar után

A vihar mindenkinek a portájára benézett, minket sem hagyott ki: kertünkben a combvastagságú öreg orgonafát kitépte, a szomszéd liliomfáját áttette hozzánk, a kert sarkában a 32 éves lucfenyőnket kettétörte és a légvezetékek fölött kidobta az útkereszteződésbe. Szurkoltunk is mikor jöttek a tűzoltók összevágni, nehogy legyen valaki alatta…

kettétört fenyőnk

A megyét járva szinte mindenhol ugyanez a lemez. Az erdei utak is járhatatlanok, időbe telik, mire a rádőlt fáktól mindenhol megtisztítják őket. Tegnap az Oltárci-erdőben a nőszőfűs öreg tölgyesben is látható volt sokfelé a viharkár, az idős fák közül sok tövestől kidőlt, a szerencsésebbeknek csak az ágait törte le. Sajnos utóbbiak közt volt kedvenc magányos öreg tölgyem is..

kidőlt kocsányostölgyek az Oltárci erdőben

a néhány túlélő egyike - széleslevelű  nőszőfű (Epipactis helleborine ssp. moratoria?)

a megtépázott öreg tölgy

A vihar ahogy jött a semmiből, úgy el is tűnt, de itt maradt az aggodalom, hogy mikor jön újra. Mert eddig nem hittük el, hogy velünk is megtörténhet, hiszen ez nem Észak-Amerika, itt véd minket a Kárpátok koszorúja, az Alpok tömbje, a Balkán hegyei. Védett is – eddig. A statisztikában persze biztos megvan az ilyen esetek bekövetkezésének valószínűségi képlete, értéke. Attól tartok, hogy csak volt. Persze a derék polgárok a dolog ok-okozati összefüggésein nem fognak elgondolkodni. Senki nem fogja magát visszafogni. Pont most, mikor kimutatták, hogy többet ér a pénze és minden és mindenki a fogyasztás növelésére sarkallja!

Ne legyenek illúzióink, a fejekben, a társadalom értékrendjében a természet – környezet fogalmaknak a megfelelő helyre kerüléséhez ennél a viharnál nagyobb „durranásnak” kell jönnie. Szerintem jönni fog, megérjük, csak türelmesen kell várni…

Addig is olvassunk Remarque-ot, vagy  nézzük meg a híres regényéből készült remek filmet.

Ha egyikhez sincs kedvünk, hallgassuk ezt a dalt:

https://www.youtube.com/watch?v=VBMc2svtIpc

]]>
Fri, 07 Jul 2017 08:47:45 +0200 181651_12066
A kakukk tormái http://natur-zala.blogger.hu/2017/06/29/a-kakukk-tormai A fogasírek bemutatásakor ígértem, hogy a kakkuktormákat is sorra veszem, ha megszólal a kakukk. A faliórák madara már rég megérkezett és vidáman kiabál mindenütt, sőt tojásait is annak rendje és módja szerint kiadta a béranyáknak, akik azóta már bizonyára fel is nevelték őket – saját fiókáik vesztére. Hát nézzük a tormáit. A Cardamine nemzetség (népi nevei: réti tormafű, kakuk pökte fű) fajainak többsége a tavasz gyermeke. A március végi, még többnyire fakó tájban egy kis filigrán növény hozza arasznyi vékony szárán fehér kis virágait, a borzas kakukktorma (Cardamine hirsuta). Termései az elálló kocsányon felállók. Vidékünkön ma még gyakori, helyenként pionírként viselkedve nagy területeken lepi el az ugarokat.

borzas kakukktorma a Pusztacsatári templomnál

és a zalaszentlászlói szőlőhegy ugarán az innovatív tájhasználatból adódó telepített lucos és akácos szomszédsággal

Fivére a réti kakukktorma (Cardamine pratensis agg.) is jellemző tagja a tavaszi réteknek. Valójában egy ma még nem kikutatott fajcsoportról van szó, melynek taxonómiai tisztázása várat magára. Előfordulásai a Zala, Kerka, Kebele, Cserta menti kaszáló- és mocsárrétekhez köthetők, ahol áprilisban nyílik. A szőlőhegyek, gyümölcsösök, gesztenyések, falusi telkek végén, tókák mellett is gyakorta megtalálható. Ahol jól érzi magát, még a vizesárkokban is felszaporodik, így díszítve a lepusztult falvak utcáit.

réti kakukktorma a bagodi Zala-réten

a Kebele menti réteken április elején

a Kerka menti tavaszi kiöntésekben

nedves réten Petőhenyénél

virágzás Bödeháza árkaiban        és a zalaszombatfai út mentén – a kátyúkat követve a traktor kaszája hol feljebb, hol lejjebb fog, a kakukktorma és a szittyó állománysűrűségét akaratlanul szabályozva.

együtt a testvérek - borzas és keresztes kakukktorma Zalaszentlászló gesztenyésében

Az erdei kakukktorma (Cardamine flexuosa) a zalai erdők dísze, országos viszonylatban  legjelentősebb állománya a dombság erdőiben lakik. Az erdei pocsolyák, források, keréknyomok, valamint a vadaknak tolólappal kialakított erdei vadfürdők ritka lakója, főképp a Göcsejben találjuk.

mesterséges dagonyázóhely és erdei kakukktorma a novai erdőben

A források, égerligetek, tiszta vizű patakok lakója a keserű kakukktorma (Cardamine amara) – nevét levelének ízéről kapta. Állományai mára drasztikusan visszahúzódtak; az élőhelyeit jelentő források száma rohamosan fogyatkozik, az égeresek és patakok vize pedig a szennyezések, valamint a szinte a „patakba lógó” szántókról bemosódó agrokémiai anyagoktól válik olyan oldattá, amit a növény (és sok más forráslápi faj) már nem képes tolerálni. További súlyos gondok okozója a nagyszámban felszaporodott nagyvad állomány, mely a patakokban, főképp az időszakos folyásúakban taposásával, dagonyázásával degradálja az termőhelyet.

terméses keserű kakukktorma vadak által széttaposott forrásnál Németfalu mellett

A sort a nyáron nyíló virágrugó kakukktorma (Cardamine impatiens) zárja, mely a zalai lomboserdőkben még gyakorinak mondható. Nevét onnan kapta, hogy az érett becő felnyílása után a legkisebb érintésre több méterre „kirúgja”, kilövelli az érett magokat, így segítve a faj terjedését.

virágrugó kakukktorma és becőtermése

A nemzetség további két hazai tagja vidékünkön nem él. A kisvirágú kakukktorma (Cardamine parviflora) Sopron környékén és a Tiszántúlon honos. A hármaslevelű kakukktorma (Cardamine trifolia) csupán Kőszeg mellett merészkedik be az országba. Bizonyára fényérzékeny, hisz a hegyvidéki nedves patakvölgyekben, sötét lucosokban érzi jól magát, legközelebb az Alpok előhegyein láthatjuk.

hármaslevelű kakukktorma a szlovén hegyvidék lucosában Menina Planinán

zenei ajánlatom a Kakukkdal az Ultraviolettől, amiben a gitár behangoltsága épp oly téveszme, mint a kakukk szülői gondoskodása

https://www.youtube.com/watch?v=u4BWy8gNotE

]]>
Thu, 29 Jun 2017 10:51:22 +0200 181651_11709
Erdäpfee Blues http://natur-zala.blogger.hu/2017/06/19/erdäpfee-blues Vannak napok, mikor az ember úgy érzi, hogy a jóisten a tenyerén hordja. Most nem azokra gondolok, mikor 2-3 veszélyes, majdnem karambolos forgalmi szitut megúszva hazamegy és remegő lábbal leteszi az autót, hanem amikor valami régen várt, vagy rég látott, az emlékekben bevésődött kép, dolog újra megtörténik, a déjà vu életre kel. A napokban Észak-Zalában járva két ilyen élményem is akadt. Először Zalabérben láttam meg egy lovas kocsit. Mint a mesében, ill. gyermekkoromban, szépen elkészített/felújított szekér, oldalain előírásszerű fűzfonattal, elegánsan ügető két fehér (szürke) lóval, melyek patáinak ritmikus osztinátó fémes-fényes hangját már oly régen nem hallottam.

a kocsi a két szürkével

Aztán a hazaúton – szokásomhoz híven erdőn-mezőn, földúton át – a Vergyálom lábánál újabb csoda várt, krumplit töltöttek. Nem John Deer 9330-as (37 250000+ÁFA) légkondis, GPS-szel vezérelt traktorral, hanem lóval. Megálltam és csak néztem, hogy van még ilyen. Aztán elgondolkodtam, hogy hova jutottunk, hogy ami évszázadokig természetes látvány volt a tájban, az a mindent átalakító „fejlődés” során hogy tűnt el, szinte nyomtalanul. Megkérdeztem, hogy fényképezhetek-e, mire azt mondták, hogy hát persze.

krumpli (és hasznos idő) töltés a zalakoppányi határban

Kérdeztem, hogy miért így, mért nem a hatékonyabb, gyorsabb traktorral... Meg is kaptam a tökéletes választ: „Mert szeretjük tudni, hogy amit eszünk az egészségesen, vegyszermentesen lett megtermelve. Nem járunk a multiba pénzér venni a betegséget” Milyen igazuk van. Ennyi. Egy évben kb. húsz Szultána, Szulejmán és hasonló veretes never-ending tv-műsorok epizódidejét beáldozva megtermelik maguknak az egészséges élelmiszert. Amíg a férfiak töltötték a krumplit, addig a lányok, asszonyok vödörbe szedték a krumplibogarat. Nem permetezték, porozták, ősi paraszti módszert alkalmazva mechanikus úton távolították el az Amerikából kéretlenül érkezett bogár minden formáját – pete, lárva, kifejlett példányok – majd annak rendje s módja szerint, a krumplibogarak létjogaira fittyet hányva nem túl humánusan  biomasszává pépesítették a bogársereget. Szerencsére állatvédők nem jártak arra, így a tömeggyilkosság nem került a médiák címlapjára. Hazafelé eszembe jutott, hogy a korábbi években a krumpli ültetés előkészítését is láttam, szintén lóval.

krumpli ültetés előkészítése Rezinél szép muraközi lóval (azt hiszem erre mondják, hogy kendersörényű, sárga)

Az emlékkép egyetlen szépséghibája a főfedőkben rejtezett, gyerekkoromban a lovakat vezető emberek még svájci sapkát hordtak. Ez ma már végérvényesen lecserélődött az unisex baseball sapkára...

Otthon valahogy „véletlenül” a modern jazz nagy öregének, Joe Zawinulnak My People c. lemezét tettem be a lejátszóba. Józsi bácsi, akinek apai nagyanyja kaposvári cigánylány volt, igen szerette a krumplit, aminek némi alapot adott, hogy szociáldemokrata apja a vörös Bécs összeomlása, majd ezt követően a nyilasok uralomra jutásakor elveszítette állását, így sokat éheztek - egy kiló disznózsír 100 márka volt, ami akkor egy havi fizetéssel ért fel. Ma Bécsben járva a hihetetlen jólét láttán elég elképzelhetetlennek tűnik, hogy ott ez 80 éve megtörtént…

Zenei ajánlatom a wold music egyik alapvető lemezén Joe Zawinul: Erdäpfee Blues-a, melyben bécsi tájszólásban énekli: „I brauch Erdäpfee”, vagyis szükségem van a krumplira. Az öreg malibui otthonában a konyha edényzete értelemszerűen bécsi volt, ahol rendszeres volt a kedvenc Idaho-burgonya sütögetés – míg egy nagyobb tűzben nem csak a krumplik, hanem majdnem az egész ház is porrá nem égett…

https://www.youtube.com/watch?v=W-C2KE03ksM

Joe igazi bécsi dialektusban dalol, ahogy az egyik kommentelő írja: typical "vienna slang"

"greste erdäpfee, mit butta, oder mit sauarahm. jo dee moog iii"

A Mester élete és munkássága Gunther Baumann: Zawinul Életem a jazz c. remek, olvasmányos könyvében olvasható.

Aki hazai zsákos burgonyát szeretne, annak a Sziámi: Két krumpli c. dalát ajánlom:

https://www.youtube.com/watch?v=86nof3Mlskw

]]>
Mon, 19 Jun 2017 11:42:50 +0200 181651_11291
Szent Péter kulcsai http://natur-zala.blogger.hu/2017/06/13/szent-peter-kulcsai Mielőtt valaki naivan azt hinné, hogy bűnös életét követően a mennyországba jutáshoz vannak tuti tippjeim, sajnálattal kell közölnöm, hogy nincsenek. Továbbra is csupán növényekről van szó, méghozzá egy népes rokonságot fenntartó, hazánkban is ismert nemzetségről a kankalinokról (Primulaceae). Nevezékük a régi hazai botanikai irodalomban eléggé kaotikus, így nehéz kideríteni, hogy egykori népi elnevezései igazából melyik fajra vonatkoznak:Szent Péter kulcsai, guggon ülő, sárga kikerics, égi kincs, kaczinka, kásavirág, keztyűvirág, kükörcs, Szent György virág, lúdláb. A dolgot nem könnyíti, hogy a Magyar Királyság hegyein is számos fajuk élt (él ma is). Kis hazánkban jelenleg öt fajuk található, a tavaszi kankalin kivételével mind védett, a cifra és a lisztes kankalin fokozott védelmet élvez.

A nyugat-dunántúli tájban van egy kis védett virág, amit minden őslakos jól ismer, a szártalan kankalin (Primula vulgaris). Errefelé úgy hívják, hogy zsibavirág, ami a virágok színének a kikelt kislibák sárga pihetollaihoz való hasonlóságára utal, és persze akkor nyílik, mikor azok kibújnak a tojásból. Hazai védelmét igazából nem tudni mi motiválta, ha van faj, aminél nem indokolt, akkor talán ez az eset az. Természetes élőhelyei a lomboserdők, ahol elszórtan magányosan, vagy néhány töves állománnyal van jelen. Mint egy házi kedvenc, követi az embert mindenhová, a megművelt tájban, szőlőhegyeken, gyümölcsösökben, kertekben fölös számban fel is szaporodott. Rafinált jószág, a hatékonyabb szaporodást elősegítendő virágai két alakban jelennek meg, egyikben a bibe áll ki a pártából, a másiknál a porzók, így a beporzást végző hártyásszárnyú közmunkások számára a kombinációs agymunka jelentősen csökken, csupán a begyűjtés, kaptárba szállítás feladatára kell koncentrálniuk.

bimbós és virágzó szártalan kankalin

zsibavirág a zalaszentlászlói gyümölcsösben

és Zalaszentgyörgy XIII. században épített templomának temetőjében

Kankalinunk Baranyától Sopronig gyakori, de a Bakonyban is jól érzi magát. Vidékünkön a Keszthelyi-hegységig mindenütt él, a dolomithalmokon azonban átadja helyét a tavaszi kankalinnak (Primula veris), mely aztán a bokorerdőkben, cseresekben veri fel  tanyáját. A két faj találkozási zónájában persze megjelenik természetes hibridjük is (Primula x polyantha), mely olyan, mintha a növény gondoskodóan egy kis szárat növesztett volna virágainak a jobb kilátás érdekében.

kankalinok:     szártalan                                 hibrid                                       tavaszi

Azonban a Balaton nyugati sarkán emelkedő szépséges hegyeket nem véletlenül hívta Almádi Tanár Úr1 Keszthelyi-havasoknak. Az Alpok, ill. a szubmediterrán tájak növényzetének számos eleme megtalálható, melyek közül kiemelkedő jelentőségű egy újabb rokon, a medvefül, vagy cifra kankalin (Primula auricula ssp. hungarica) előfordulása. Az alapfajjal az Alpokban, Kárpátokban járva sokfelé találkozhatunk. Hoffmannék 1903-ban szemléletesen jellemezték: „Terem Trencséntől Sárosig főleg mészkőhegyeken és szakadékaikat, falaikat helyenként ezerszám lepik be, leírhatatlan diszt kölcsönözve nekik.”


Amint látszik Lótnak nem csak asszonya, hanem rinoja is visszanézett, így most kankalinok színesítik álmát a Karavankák ormán

a cifra kankalin a Keleti-Alpok legszebb védőbástyáján, a tiszta időben Göcsej tetejéről, a Kandikóról is látszó Raxalpe-n

A cifra kankalin térségünkben csupán két helyen maradt fenn, csak a hűvös, északi függőleges sziklafalakon él. Az éghajlatváltozás komoly gondok elé állítja, a növekvő meleg elöl lassan nincs már hova bújnia. A közösségi hálón gombamód szaporodó, engedély nélkül mindenhova becsörtető, a vaddisznótúrásokkal felérő kifekvéseket hátrahagyó fajvadász kocafotósok számára sajnos pontos lelőhelyi adatokkal nem szolgálhatok...valahol a Ráktérítőtől délre, a greenwichi 0° hosszúsági körtől keleti irányban érdemes kutakodni.

A cifra kankalin a Keszthelyi-havasokban

A nemzetség hazánkban honos negyedik sárga virágú tagja a sugár kankalin (Primula elatior), az Északi-Középhegység polgára, felénk nem él. Ha látni akarjuk, akkor a Bükknél közelebb, a szomszédban keressük, a horvát tengerpart magashegyein (Učka, Velebit), vagy a  szlovén Alpokban.

A sugárkankalinok a Velebit rétjein az elszökdösni akaró bodzaszagú ujjaskosborokat terelgetik.

A rokonság ötödik hazai faja rózsaszín pártát visel, ő egy dolgos, mára kihalóba lévő szakmát, a molnárokat képviseli. „Fonákuk…fehér porral behintettnek tetszik, lisztes”: ő a lisztes kankalin (Primula farinosa). A balatoni flóramű szeerzője, Borbás Vince a Hévíz melletti, XIV. századi Egregyi templom alatti húzódó patakvölgyben az 1890-es években még bőven találta. Ám a templom védőszentje,  Alexandriai Szent Katalin figyelme is időnként lankad, így a réten már hiába keressük a növényt. Ma a terület a hévízi területfejlesztések forró pontja, a láp – nem láp huzavona helyszíne. A piachoz megépült bekötő út elkészülte óta némi csend honol, ám az út mellett kajánul a láp törvényes védelmét hangsúlyozó 大字報2 táblák mellett – biztos ami biztos – a rét irányába a csatlakozás azért megépült… A lisztes kankalin mára a Balaton-felvidék két ikonikus helyszínén maradt csak fenn, ahol a szakemberek a faj fennmaradásáért küzdenek.

A lisztes kankalin a léprétek mélyén

A lisztes kankalin a felvidék védelmére 1997-ben megalakult nemzeti park címernövénye, sokak szerint a legszebb hazai parki lógó volt, míg az univerzumi mélységeket hordozó nokedli szaggatóra le nem cseréltetett. De ne legyünk igazságtalanok, sok hasonlóság van a galaxisok mozgása és nagyanyám fakanalának a nokedli tésztában való Möbius-útja, valamint a forró vízbe pottyanó galuskák és a csillagok random örvénylő forgása közt, ez maga a szférák párhuzamos tánca a végtelenben.

Képtalálat a következőre: „balatonfelvidéki nemzeti park logo”

 

Végezetül egy kis aktuális tudomány: a géntechnológia fejlődése és alkalmazása az élet és a tudomány számos területén robbanásszerű eredményeket hozott. Alkalmazása ahogy a bűnüldözésben, úgy a botanikában is mindennapossá vált. Persze itt nem a gaz gazokat, hanem a növények rokonságát igyekeznek felgöngyölíteni. Ennek a feltáró munkának egy aktuális, ide vágó eredménye a Polina Volkova és társai cikke: Colour polymorphism in common primrose (Primula vulgaris Huds.): many colours–many species? Ebben a címben is megfogalmazott ahány szín – annyi faj? kérdéssel kapcsolatban arra az eredményre jutottak, hogy a Kaukázustól a brit szigetekig elterjedt, a sárgától a pirosig minden színben pompázó, hasonló megjelenésű zsibavirág mind közeli rokon, egy a pedigréjük.

Egy ábra a cikkből: a vizsgált Primula vulgaris haplotilusok földrajzi mintázata

- Primula abchasica a Kaukázusban – Sramkó Gábor fotója

Pihenésképp, aki kedveli a rinokat, az nyilván a dinokat is, nekik kötelező hallgatmány a King Crimson Dinosaur c. dala a dupla-trió felállásban. Adrian Below remek szövege a paleontológiát az állat szemszögéből megközelítve:

https://www.youtube.com/watch?v=pl2AySUVYGw

Long ago and far away in a different age.
When I was a dumb young guy.
Fossilized photos of my life then.
Illustrate what an easy prey I must have been.

...Standing in the sun, idiot savant,
something like a monument.

I'm a dinosaur, somebody is digging my bones!!!
I'm a dinosaur, somebody is digging my bones!!!

Ignorance has always been something, I excel in.
Followed by naivete and pride.
Doesn't take a scientist to see how.
Any clever predator could have a piece of me.

...Standing in the sun, idiot savant
something like a monument.

I'm a dinosaur, somebody is digging my bones!!!
I'm a dinosaur

...When I look back on the past,
it's a wonder I'm not yet extinct.
All the mistakes and bad judgements I made,
nearly pushed me to the brink,
it doesn't pay to be too nice,
it's the one thing I have learned.
...Still, I made my fossil bed
now I toss and turn

I'm a dinosaur, somebody is digging my bones!!!
I'm a dinosaur

A szférák zenéje iránti érdeklődőknek a nemrég elhunyt japán mester, Isao Tomita pazar szintetizátor-festmény albumait ajánlom: The Planets, Kosmos, Space Walk – Impressions of an Astronaut, Mind of the Universe, Back to the Earth.

------------

1 Dr. Almádi László a Georgikon Egyetem ma már nyugdíjas tanára, kiemelkedő tudású és mély himánumú botanikusa, a Keszhelyi-hegység kutatója.

2 大字報 >  tacepao

]]>
Tue, 13 Jun 2017 22:35:06 +0200 181651_11078
Pelikán elvtárs virágoskertje http://natur-zala.blogger.hu/2017/06/10/pelikan-elvtars-viragoskertje Alapvetően nagy tisztelője vagyok a tudásnak, így a mérnöki produktumoknak is, melyek nélkül valószínűleg sokkal nehezebb lenne mindennapi életünk. Persze most abba nem mennék bele, hogy az azokban rejtőző szellemi koncentrációról kinek mennyi fogalma van, valószínűleg az általános iskola harmadik osztályába járó, az egyszer eggyel sokadszorra küzdő (amúgy 16 éves) Kazettás Dzsenifer számára nem egészen világos a műkörmei alatt pittyegő okos mobileszközt működtető intelligencia, ill. annak működési elve. Azonban vannak olyan mérnöki létesítmények, melyek nem állnak igazán közel a szívemhez. Közéjük tartoznak a duzzasztógátas jóléti tavak  és főképp azok gátjai. Mert, hát nincs is szebb, mint egy amőbának a végét egyenest jól levágni. Meg az össze-vissza kanyargó patakok is sokkal szebbek kiegyenesítve, az erre a célra feltalált trapézmederbe terelve. Így hát a víz útját eltorlaszoló létesítmény formája is magától adódott, erre is kiválóan alkalmas az ellentrapéz, azaz a negatív meder – s megszületett a gát. Így aztán Pelikán elvtárs kartársainak is akadt munkája mindenütt.

a lövei gát

Talán nem kell külön ecsetelnem, hogy ezek a jóléti tározók nem a természet szigetei, főképp gátjaik. Azonban Virág elvtárs megmondta: az osztályharc élesedik - az anyatermészet pedig néha fricskát mutat az embernek. Történt, hogy Salla, az egykori római helyőrség Berstein-See nevű népszerű tavának délies kitettségű gátoldalát nem eléggé átgondoltan olyan földből sikerült megrakni, amit a növények is kedvelnek. A terv szerinti gyepesítés hitvány pázsitja hamar megadta magát, így új jövevények számára szabad területek álltak rendelkezésre a betelepüléshez. Ezt megtudva a pankaszi passzátszelek a magukkal hozott magokat mind itt potyogtatták el. És jöttek is a virágnépek seregestől, először a kis óvatos csenkesz-cserkészek, a perje-úttörők, majd az igazi erő, az árvarozsnok-hadsereg. És jött a többi, mert a dongóknak is „köll ennyi annyi”: a kígyószisz, bajszos hagyma, cickafark, magyar imola, egyenes pimpó (aki szépen kihúzta magát, mert ennyi magyar közt görbe háttal hogy nézne ki).

kigyószisz                          agárkosbor                             egyenes pimpó

Közben a kakukkok a környéken hírül adták, hogy a gátkert befogadja a számkivetetteket, az örökké lefűnyírózottakat, virágmenekülteket. És jöttek a gyümölcsösökből elűzött agárkosborok, a csödei temetőben örökké félbevágott szárnyas rekettyék, hölgymálok, az 516,4 pld/hektár számosállattal kezelt Zala-völgyi Natura 2000 legelőkön agyontaposott mezei szegfűk, magukkal hozva a szégyenlősen pironkodó szeplős rokonságot, és most a legnagyobb egyetértésben lakják be a gátoldalt.

a szárnyas rekettye Arany János tiszteletére családi körbe tömörül

az agárkosborok menekülttábora

Így hát napról napra szebb Pelikán elvtárs kertje, bár még nem éri el azt a (faj)gazdagságot, mint az üldözések előtti otthonokban volt. Pont olyan, mint „az új magyar narancs, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.”

a virágoskert szépsége láttán érdektelenségbe fúlva még a Tuileriák is hamarost bezárnak Párizsban

"Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!"  Virág elvtárs elhíresült mondásával mit sem törődő, a gáton szerelmeskedő tarkalepkék és gyilkos poloskák

Persze az osztályharc élesedik és nemsokára eljön majd Virág elvtárs: „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.” és a gátoldalra pillantva szigorú ábrázattal Pelikán elvtárs kezébe adja az önjáró fűnyíró traktor indítókulcsát….

 


]]>
Sat, 10 Jun 2017 08:50:54 +0200 181651_10979
A hold violái http://natur-zala.blogger.hu/2017/05/15/a-hold-violai Talán nincs is olyan kiskert kis hazánkban, ahol  áprilisban a többi virág fölé magasodó kerti holdviola (Lunaria annua) ne nyílna. Neve a latin  luna (hold) szóból származik. Szép, mutatós lila kis virágai és szív alakú levelei valóban elegáns megjelenést biztosítanak számára. Mégis mindig a virágágyások szélén, vagy büntiben a kerítés, fal mellé állítva  találjuk. Érzékeny lélek, így a bánásmódon megsértődve gyakorta megszökik és erdőszéleken, utak mentén, zavart, szemetes területeken ver tanyát, mint egy hajléktalan. Igaz onnét jobban látja a teliholdat, mint a kádári egyenkockaházak szép formájú anciglis tetőinek sziluettjei között. Nem csak virágjával díszít, hanem termésével is, hiszen kiszáradt kórója kerekded becőketerméseivel a szárazkötészetek kedvelt eleme. Őshonossága vitatott, ám ez egyáltalán nem zavarja a virágok beporzásban segédkező, elmerülten szívogató lepkéket.

nyíló kerti holdviolák a bozsoki erdőszélen

hajnalpírlepke a kerti holdviola virágán                           nyíló erdei holdviola

Unokanővére, az erdei holdviola (Lunaria rediviva) a hegyi bükkösök, szurdokerdők faja, ennek megfelelően csak a középhegységekben, a Mecsekben és nyugati határszélen érzi jól magát. Korábban az Őrtilosi-dombsoron is felbukkant, ám jelenlétét újabban nem erősítették meg. Erdélyben, vagy az Alpokban járva gyakran látjuk az útszéli magaskórósokban is fehér, vagy rózsaszín virágkeresztjeit illegetve. Védett növény.

erdei holdviola a Kőszegi-hegység hazai oldalán

termések:    kerti                                         és erdei holdviola

A viola név azonban nem csak a virágoké és a hölgyeké, hanem a dohánytól, rumtól mélyebb hangú testesebb hegedűszerű instrumentumok (Violinformideae) gyűjtőneve is. Mint tudjuk, a népzenészek közt is vannak favágók, asztalosok, akik gyakorta megszabadulnak egy-egy fölöslegessé vált ujjuktól, ám muzsikálni még szeretnek, így feltalálták a háromhúros  brácsát.

Hallgassuk meg, hogy is szól a mélyhegedű:

pl: Glinka - D-moll brácsaszonáta

https://www.youtube.com/watch?v=pCPRe9_kUN0

ha könnyedebb muzsikára vágyunk, a világzenét játszó magyar csapat, a Holdviola a tippem:

https://www.youtube.com/watch?v=CPeqf0gU-tY

]]>
Mon, 15 May 2017 12:56:15 +0200 181651_10142
Szellők rózsái http://natur-zala.blogger.hu/2017/05/10/szellok-rozsai A szellőrózsák (Anemone) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának egyik legimpozánsabb nemzetsége, melyek szépségükkel méltán hívják fel magukra a figyelmet. Hazánkban négy fajuk ismert, ebből kettő áprilisban, kettő pedig májusban nyílik. Nevük a görög ánemos (άνεμος), szellő nevéből ered. A kora tavaszi üde erdőkben a gyepszintben nagy versenyfutás figyelhető meg; számos kis virág próbálja életciklusának fontos szakaszát (növekedés, virágzás, megtermékenyülés) a lombfakadás előtti tavaszi nap melegében abszolválni. Ez az un. geofiton aspektus, mely nevét onnét kapta, hogy a jelzett növények többsége hagymás, gumós, vagy rizómás és ezzel a földalatti szervével telel át. A jelenség során az üde lomboserdőket a hóvirág, csillagvirág, tőzike nyílásának végén sokfelé a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) borítja fehérbe. Sziromnak látszó hat virágtakarója fehér, fonákuk gyakorta rózsaszínes futtatású. A tőlevél intézményét maga mögött hagyva csak a virágja alatt eredő gallérozó levelekkel ékeskedik, melyek szélei hasogatottak.

berki szellőrózsa tavaszi virágszőnyege Zalaegerszegnél

A bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) nedvesebb erdőkben, égerligetekben kerül a szemünk elé, néha a kaszálókon is túlélve emlékeztet az egykori fás vegetációra. A többi hazai fajjal szemben neki csupán öt sárga csészelevele van, így a természet szigorú geometriai rendszerében a rokonainál fennálló, a virágzati tengelyhez képest 60°-os szögben növő virágtakarók az ő esetében 72°–os szögben állnak egymástól1. Ő is csak 2-3 gallérozó levelet visel, melyeket keskeny fűrészes szélű levélkék alkotnak.

bogláros szellőrózsa a Zalapáti erdőben

az egykori ártéri erdők tanúja a Zala-völgyi réteken

Mindkét faj egész Európában elterjedt, ennek megfelelően vidékünkön is gyakorta együtt nyílnak. S ahol a két faj nagy mennyiségben együtt található, ott a szerelmi bájitalt, akarom mondani virágport ipari mennyiségben cipelő zümmögő, mézzel hajtott légijáratok néha rossz címen landolnak, aminek következtében megjelenik a két szellőrózsa szépséges hibridje (Anemone lipsiensis). Tudjuk, hogy az embereknél az első unokatestvérek szerelméből született gyermek egészsége igencsak kérdőjeles (lásd pl. Toulouse-Lautrece), de hát hogy van ez a növényeknél? A legtöbb esetben, így a szellőrózsáknál is a hibrid nem szaporodóképes, csakis a szülőfajok hozhatják létre. Persze az önző virágbolond ember azért minden ilyen eset láttán örvend, sőt kertészeknek hívott részhalmazuk elítélendő módon kedvét leli ezek (gyakran torzszülöttek) rabszolgasorba taszításával (szaporítás, mutogatás, pénzért való árusítás).

családi portré: a szülőfajok közt középen a hibrid a Lenti erdőkben

A fényben gazdag erdők, szegélyek, sztyeprétek gyepében május elején egy fehér virág, az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) ringatózik hosszú szárán. A keszthelyi-hegységi erdők tisztásain nem ritka, de az észak-zalai löszdombok sztyepprét-maradványain is tucatnyi helyen fordul elő. Néhol a háborítatlan, sovány termőképességű termőhelyeken kiterjedt állományokat alkot. A többi fajtól eltérően tőlevelei is vannak, melyek sokszor meddő hajtásokban jelentkeznek, így az állományai rendre nagyobbak, mint a nyíló virágok száma. Az utóbbi időben védettsége ellenére dísznövényként is ismertté vált, nyílásakor kiskertekben, piacokon, temetőkben rendre felbukkan.

erdei szellőrózsa a löszdombokon

erdei szellőrózsa-özön Zalaszentgróton

A hazai fehér virágú szellőrózsák közül legritkább a hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia), melynek virágai valóban vakító hófehérek; ezt a fehérséget tovább erősíti, hogy a porzók színe sem sárga, hanem a takarólevelekkel megegyező. Ő is törvényes védelem alatt áll. Elterjedése a Déli-Mészkőalpokban lévő Val Canaltól a Dráva mellett emelkedő Zákány-Őrtilosi-dombságig tart.

hármaslevelű szellőrózsa Beleznánál

Apropó a Kanális-völgy bizonyára még sokunknak ismerős. A rendszerváltás előtt nagy divat volt bőrkabátért „olaszba” járni. A magyar családok a legvidámabb barakkban az elvtársaktól háromévente nagylelkűen kiporciózott apanázst összerakva, a bűzös kétütemű Wartburgot felnyergelve nekiindultak az osztrák A2-n, hogy bevegyék az első olasz határállomást, Tarviziót, és kifosszák az összes bőrárudát. Derék honfitársaink, ha a bevásárlás (és a Népszabadságba csomagolt sültkolbász, szalonna elfogyasztása) után egyből nem vissza, hanem Udine felé vették volna az irányt, akkor a gleccservölgy páratlan szépségében is gyönyörködhettek volna. Ha az ember arra jár és nem siet, ma is érdemes a pilléreken rohanó A23-as olasz sztráda helyett a tekergő régi utat választani, főképp tavasszal. A völgyoldalban természetes körülmények közt láthatunk non piantagione feketefenyveseket, a sokszor függőleges sziklafalak a Középhegységből ismert bokros koronafürtöktől sárgállnak. A bükkösök lábánál az útra kifutó kaszálók tarka kavalkádjában a harangláb, zergeboglár, boglárkák és májvirág mellett a szegélyek félárnyékában ott álldogálnak szerényen a Júliai-Alpok égbeszökő csúcsainak oldalairól lecsúszott hármaslevelű szellőrózsák, virágaikkal az ormokra feltekintve, mint megannyi kis parabola antenna az érkező adatok dekódolásával elfoglalva. E növények itt érik el kis közép-európai birodalmuk nyugati határát. Előretolt helyőrségeik északon Felső-Auszriában a Dunáig merészkednek, renitens légiói délen a Pó síkság antidiverzitásának békés álmát nem zavarva lábujjhegyen osontak el Emilia-Romagna, Toszkána és Abruzzó hegyvidékére.

hármaslevelű szellőrózsa Szlovéniában: Rakov Skocjan 

A szellőrózsáknak hazánkon kívül a Kárpát-medencét körülölelő hegyvidéken több fajuk is ismert, mint a Baldó szellőrózsa (Anemone badensis) az Alpokban és a Dinári-hegységben. Él azonban a hegyekben egy számukra fontos rokon, a nárciszképű szellőrózsa (Anemone narcissiflora). Kimondottan a hegyi réteken 1500-2600 m magasságban érzi jól magát, ahol már elég jó a kilátás, tiszta a levegő de a méheknek még nem kell oxigénpalack, ha jönnek a dézsmáért. A Pireneusoktól a Kárpátok koszorújáig megtalálható, de számunkra legkedvesebb előfordulása a Gyimesi havasokban van, ahol a kontinensen sehol máshol nem található páratlan szépségű és fajgazdagságú réteken páváskodik.

hármaslevelű  és nárciszképű  szellőrózsa

valamint elterjedésük (forrás: Flora Europaea Digital Database)

nárciszképű  szellőrózsa a gyimesközéploki hegyi réteken

A szellőrózsák szépsége számos műalkotás ihletője. Persze a műveszet is diverz, így most jó szívvel ajánlom a legrosszabbat, a Brian Jonestown Massacre retro-ízű Anemone c. eposzát, mely a fantáziátlanság és a gitározni nem tudás mintaműve.

https://www.youtube.com/watch?v=3BqRNSlTXsw

---------------------------

1 a természet geometriája után érdeklődők számára kötelező irodalomként ajánlom Arnst Haeckel: Kunstformen der Natur, Kunstformen aus dem Meer c. munkáját.

]]>
Wed, 10 May 2017 20:26:18 +0200 181651_9966